Barion Pixel
Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Kényszer szüli a megoldást!

Ilyen mondás szerintem nincs, pedig sokszor ez történik. Adódott ugyanis egy kis szabadidőm, így eldöntöttem, hogy kipróbálok egy új BAG’EM mixet mielőtt leülök vele egy versenyre és összekötöttem azzal, hogy kipróbálom a nemrég érkezett MAP DUAL SUV feeder botokat.

Az egyik részben sikerült, a másik nem egészen. Megérkezés után vettem észre, hogy a doboz, ami a mix alkotóelemeit tartalmazza otthon maradt. Akkor villant be, hogy a felesleges dolgok kipakolása közben kiraktam a dobozt is, és az nem került vissza az autóba. Remek! Mivel fogok horgászni? Ekkor ugrott be, hogy pakolás közben beleakadtam egy bontott csomag Bag’em Krill Seeker-be, egy Red Reaper-be és egy Machin’s methodba. Lassan Krill Seeker - Red Reaper nélkül rokonlátogatóba sem indulok el, így elraktam őket. A Machin’s pedig az egyik alkotóelem lett volna, ezért úgy gondoltam, hogy pont jó lesz az a nyitott zacskó.

Tehát ma nem lesz nagy etetőanyag próba, ezért bekevertem a szokásos Krill Seekert a Red Reaperrel, de B opciónak kevertem Red Reapert Machin’s-el felesben, ugyanis nem volt túl sok Krill a zacskóban, illetve áztattam fel némi Ringers R2 Halibut mikropelletet.

A helyszín választásom az Aranypikkely horgásztóra esett. Nem tudtam mi vár rám, mert pár éve volt itt egy nagyobb haldöglés, de nemrég azt hallottam, hogy rendben vannak. Viszont azt tudtam, hogy ide simán kijöhetek délben, mert addigra sokan elmennek a hajnalban kezdők közül és kora délutántól este hétig olyanokat horgásztam régebben, hogy bőven elég is volt. Kicsit késve tudtam kezdeni, mert még nulláról fel kellett szerelnem a botokat, így kb. délután egykor bent volt az első dobás. Krill-es kaja és Sonu Banoffee wafter. Az elsőt a 3,6-os DUAL SUV-al dobtam. Dobtam egy kényelmesen hosszút, majd még egyet, hogy tényleg meg tudom-e dobni újra pontosan és ott is hagytam a cuccot. És ezután nem történt semmi, de semmi.

Ment a variálás több mint egy órán keresztül, ilyen csali, olyan csali és végső elkeseredésemben felraktam egy Krill-es löncshúst. Megtört a csend! Egy dévér volt az. Nem erre számítottam, de jó jel. Van hal! De mégsincs, mert ezután megint nem történt semmi. Soha nem volt egyszerű ez a víz, de ha odaállt a hal, akkor nagyon jó ütemben lehetett fogni. Ha viszont nem azt kínáltad a pontyoknak, ami kellett nekik, akkor volt az, hogy jött a dévér. Ez a tó ugyanis olyan, mint a jó halászlé, vegyes hal van benne.

Így eszembe jutott, hogy kaját váltok, jöjjön a Red Reaper - Machin’s. Betölt, bedob és vár. De csak 2 percet kellett várnom, mert valami elhúzta a spiccet. Éreztem hogy nem ponty, de nem is dévér. Ez jó jel, egy gyönyörű kárász érkezett.

Igen ám, de túl sok részleten változtattam, megváltozott a kaja, lefújtam Bag’em Sweet Green aromával, ami egy borzasztó édes cucc és felraktam egy Krilles Tuffits-ot is. Ezért hogy kitaláljam volt-e szerepe a kajának, visszaraktam a régi kaját, minden más azonos maradt, de semmi. Majd utána vissza az új kaja az édes aromával és a Krill Tuffits-al. És láss csodát, megjött az első ponty.

Ez volt az igazán jó jel, ugyanis ha ott a ponty, akkor több is kell hogy ott legyen. Ez így is volt, az egyetlen hiba az volt, hogy a kapások nagyon lassan érkeztek.

Az elején említettem, hogy az egyik tervem csak részben sikerült. Ez volt a bot próbája. Azért részben, mert az történt, amire azért számítottam, csak bentről tudtam halat fogni. Az első másfél órában nem csak csalit, hanem távot is váltottam és kijöttem kb. 45 méterre, amire a 3,3-as DUAL SUV-ot lőttem be. Egyik távot sem mértem le az elején, gondoltam majd a végén megnézem. Azonban a rövidebb bottal nem volt sikerem, így azt nem is erőltettem tovább.

Tehát benti táv, és próbáltam kitalálni, hogyan tovább. Egy biztos pontot láttam, a pirosas csalit. A löncs is piros volt és a krilles Tuffits is az, így az maradt, de ebből kiindulva jött a Bag’em Krill Dye, az egyik kedvencem aromafolyadékom, ami brutál piros színűre is festi egyben a vizet, azonban most nem aratott sikert. Így következőnek valami édeset akartam, ezért bőven adtam a töltéshez Bag’em ananászos Dye-t.

Ez viszont már jó döntés volt, ugyanis jött a kapás és a következő ponty. Tovább gondolkodtam, mert találni akartam valami ütemet. Persze lehetett volna zigezni a vízfelszín közelében mozgolódó halakra, de a 2,5 méteres előkékkel dobálás nem az én pecám. Ezért arra gondoltam, hogy ha jó az ananászos dye, akkor kipróbálom az ananászos Tuffitsot is.

Elsült, ismét ponty, akkor mehet is vissza megint. A következő kapás zsinór süllyesztés közben jött, így tudtam jó úton járok.

Jó út is volt bizony, mert a következő időszak olyan volt, mint régen. Dobás, zsinór süllyesztés, ezután 2-5 perc között kapás.

Ez is maradt végig, délután ötig, mert ekkor elfogyott a minimális mennyiségben kevert etetőanyagom. Így kényelmesen elkezdtem pakolni és összegeztem fejemben a dolgokat.

Összesen 15 pontyot, két kárászt, és két dévért akasztottam. Igen, jött még fehér hal is, ugyanis egy dobásom az etetéstől 2-3 méterrel balra, egy meg jobbra esett le és ennek ez lett az eredménye, Azonban ha pontos volt a dobás, akkor onnan már csak ponty jött. Azt gondolom négy óra alatt ez nem rossz élmény, tehát mondhatom a tó tényleg túl van a krízisen. Nekem pedig új lökést adott a mix, hiszen egy véletlenből kifolyólag jutottam el ide, tehát van még bőven mit kipróbálni a Bag’em háza táján. A pellet egyáltalán nem okozott változást. Magában sem működött és a kajához sem kellett, így magam elé dobálva etettem a naphalakat vele.

A következő gondolatom a bot volt. Kellemes volt vele horgászni. Egy 4500-as MAP DUAL orsó volt rajta, telibe töltöttem 20-as MAP OPTIMUM zsinórral. A 300 méter egész jó lett rajta. Ráfért volna még vagy 20 méter, de nem ítéltem meg vészesnek és nem is éreztem hátrányát. Azon gondolkodtam, vajon mennyi lehet a táv. Érzésre 70 méterre gondoltam, de nem fogadtam volna nagy összegben rá, mert túl könnyedén dobtam meg vele. Erre a távra én azt szoktam mondani, hogy 3,9-es bot a megfelelő, mert sokkal pontosabb vele a dobás.

Miután mindent beraktam az autóba, leszúrtam a Preston távolságmérőm, ami 3 méteresre van kalibrálva és elkezdtem lemérni a távot. 15 és még megy, az jó. Megvan a 20, tehát most járok 60 méternél. Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mi lesz a vége. Kb. 10 centivel állt meg a spicc a mérőkarótól, amikor magamban már a 23-as számot mondtam. A táv tehát majdnem 69 méter! Nyilván ez nem laboratóriumi mérés, de viszonyításnak jó, nagyon is jó. Egy 3,6-os bot és könnyedén megy vele 70 méter 45g-os L-es méretű PRESTON kosárral. Szenzációs! Nem vagyok egy nagy távdobáló, ezt is ernyő alól, ládán ülve produkáltam, tehát egy ügyes távdobó kéz talál ebben még bőven tartalékot.

Tényleg igazat mondtak az angolok, mikor azt mondták, hogy a SUV botokat nagy távolságokhoz, nagyobb kosarakhoz készítették. Ennek ellenére a napot 16-os GURU QM1-el horgásztam végig. Ettől függetlenül  minden halnál éreztem a kontrollt és a biztonságot. A bot spiccrésze rendkívül érzékeny, de gyors, utána pedig fokozatosan keményedik fel. Valóban parabola.

De mi is az a SUV? Ez a Stepped Up Version rövidítése, ami azt jelenti, hogy ezek az alap MAP DUAL botok erősített változatai. Hiánypótló botok ezek a kínálatban, mert a MAP DUAL DISTANCE bottal (3,8m, 120g dobósúly) kiegészítve a fegyvertárat nincs az a víz, amit nem lehet velük megoldani! Ha felkeltette érdeklődésed a bot, ugorj be hozzánk és vedd őket kézbe!

Ede - ukpeca.hu

Tartalomhoz tartozó címkék: Felszerelés módszerek - ötletek