Október első hétvégéjén került megrendezésre a Methodozás Mesterei sorozat negyedik és egyben záró fordulója. Ahogy előzetesen is sejteni lehetett, a dobogóra csakis a megszerezhető minimális pontszámmal, azaz 2 ponttal lehetett felkerülni és ott már a fogott súlyok fognak dönteni a végső helyezésekről. Ezen verseny előtt nekem egyetlen szektorgyőzelmem volt a sorozatban, az sem éppen túl jónak mondható fogott súllyal, így a cél adott volt a versenyre: meg kell nyernem a szektoromat ráadásul nem ártana jó súlyt is (legalább 50 kg környékén) fognom. Ennek érdekében a versenyt megelőzően 2 napot is a Préri 1-es taván töltöttem és próbáltam a lehető legjobban felkészülni illetve megálmodni a legmegfelelőbb stratégiát a versenyre.
Felkészülés 1. nap:
A versenyt megelőző csütörtöki napra azt tűztem ki fő célként, hogy megtaláljam a legoptimálisabb etetőanyagot. A beköszöntő ősznek és a nagy hőmérséklet ingadozásoknak köszönhetően nagyon kényes tud lenni a Préri, és képes napról napra változni. Ennek köszönhetően nem kevés fajta kaját vittem magammal, reggel elég sok idő el is ment a kevergetéssel, de volt pár ötletem, amit végig akartam próbálni. Újra elővettem a tavaly olyannyira bevált Sonu Bloodworm és Sonu Krill etetőanyagok keverékét, kevertem Sonu F1 Darkot a Bag'em XPD-jével, áztattam fel 2mm-es Fin Perfect pelletet és természetesen ott volt nálam az idei favorit a Bag'em Krill Seeker és Red Reaper keveréke is. Elég sok dobás telt el úgy, hogy kapásig sem jutottam egyik anyaggal sem. Kínomban már összeraktam még egy botot is (azt se tudom mikor horgásztam két bottal utoljára), hogy nagyobb legyen a variálási lehetőségem. Pecáztam már olyan másfél órája, mire sikerült megfognom az első kis pontyomat, de ezt megint hosszabb csend követte. Agyaltam és kotyvasztottam... A jól bevált piros kajára jött az addigi egyetlen halam, de ezt meggyőzőnek kicsit se lehetne nevezni... Nem működött magában se az etetőanyagom se a pellet, de aztán előjöttek a pár héttel ezelőtti Jokeres emlékek és elkezdtem kicsit együtt operálni a kettővel. Ez volt az a pont, ami meghozta az áttörést! Elég nagy mennyiségben raktam a már feláztatott 2 milis fin perfect pelletet a kajába és azonnal jöttek a kapások. Az arányt úgy tudnám nektek leginkább szemléltetni, hogy 2 marék micropelletre dobtam rá egy marék etetőanyagot. Rendkívül furcsa dolog ez, hogy külön se az etetőanyagra se a pelletre nem reagáltak jól a halak, de ha "összeborítottam", akkor kb. minden dobásra volt kapásom.
Csalik tekintetében ami szerintem rendkívül fontos volt ezen a napon az a méret. Az 5mm-esnél nagyobb Bandumokkal már nem jutottam kapásig sem, ezek közül is a fehér csokis és az ananászos volt a nyerő. Ez megint csak azért érdekes, mert nem is emlékszem olyanra, hogy idén az ananászos bandumokkal fogtam volna halat a Prérin... Amikor kezdett tudatosulni bennem, hogy a csali méretének most mekkora jelentősége van, azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen még ettől is kisebb csalit tudnék felrakni. Ekkor jutott eszembe, hogy ott vannak a Bag'em Tuffitsok, amik "papíron" 6 mm-esek, de köszönhetően a formájuknak, ezek még a mini bandumoknál is kisebbnek tűnő csalik. Gyorsan elő is kotortam a táskából az ananászosat, és a fehér csokisat, ha már a dumbell formából is ezek az ízek és színek működtek. Az ötlet nem bizonyult rossznak, a halak sorozatos kapásokkal jelezték, hogy tetszik nekik az apró soft pellet.
Megvolt tehát, hogy mi kerüljön a kosárba és mik a horogra, de egy óriási kérdés volt még bennem ezen a napon, ez pedig nem más, mint a horog. A nagyon apró és nagyon vékonyhusú horgokkal kifejezetten jó ütemre jöttek a kapások, sokszor már 2 percen belül eltekerték a botot. A probléma csak az volt, hogy kegyetlen sok volt a halvesztésem ezekkel a horgokkal. Ezt úgy képzeljétek el, hogy kb. a megakasztott halaim negyedénél jutottam el a szákolásig. Ha felraktam valami nagyobb, vastagabb húsú horgot (pl. 14-16 Korum XPert Power), akkor pedig ott ültem kapás nélkül, annyira finnyásan ettek ebben a lehűlő vízben a pontyok. Lényegében zárásig az egész délutánt a horgok próbálgatásával töltöttem. A "legbivalyabb" horog, amivel még kapást tudtam elérni az a 14-es QM1 volt és ez is tűnt a legjobb választásnak, ezzel jóval kevesebb volt azért a halvesztésem már. A Tuffits puhasága miatt nem egyszerű a gumikarikával történő csalizás, így ehhez az előkötött, bayonetes horgokat használtam és nagyon meg is voltam velük elégedve, a Tuffits egy mozdulattal felszúrható erre az angol, csavart csalitüskére.
Felkészülés, 2. nap:
A szeptemberi versenyeken néhány versenytárs egész szépen be tudta állítani micropellettel a halat. Épp emiatt a pénteki napot már előre úgy terveztem be, hogy csak micropelletet áztatok fel, mérem az 5 órát (ennyi volt a versenyidő az egyes fordulókon) és az alatt végig ütemesen dobálok XL-es Preston method kosárral és meglátjuk mennyi idő után áll be rá a hal. Ezt csináltam is úgy 4 órán keresztül, ez alatt mindösszesen sikerült fognom 3 db pontyot (kb. 5kg összsúlyban). Ekkor már láttam azt, hogy a versenyen ezt biztos nem fogom csinálni, mert ha egyáltalán rá is áll a hal a pelletes etetésre, akkor is túl sok időbe telik, és valószínűleg olyan hátrányt szednék össze, amit visszahozni már nem lehet. Ekkor elővettem az előző nap bevált dolgokat és elkezdtem azokkal horgászni elengedve az etetés helyét. Az első random dobásra már halam is volt a kaja-pellet kombóval és az ananászos Tuffitsal, majd ezt még jó néhány társa is követte, így már tudtam is, hogy a versenyre mivel készüljek...
A verseny:
A vasárnapi versenyre már jött Ede is. Ő is teljesen megbízott a 2 nap alatt szerzett tapasztalataimban és így nem is variáltuk túl a dolgot (bár a szabályzatban szereplő 3 literes limitnél nem is túl nagy a mozgástér) bekevertük a Krill Seeker - Red Reaper kombót és feláztattuk a Fin perfect pelletet. A 2 marék pelletre ment az 1 marék kaja és vártuk a kezdést. Nekem 2. dobásra már halam volt az ananászos mini bandumra, de az elején még nem húztuk ütemesen. Mivel folyamatosan kapcsolatban voltunk Edével és rá is láttam, tudtam hogy a fehér csokis tuffitsot kezdte el próbálgatni. Mikor negyed óra alatt már a 3. halát fárasztotta, nekem is felkerült ez a csali a bayonete-re és azonnal elkezdtem én is fogni az átlag méretű (1,5-3 kg közötti) pontyokat. Amikor megállt a halfogás, akkor került fel nálam újra az ananászos tuffits (az első dobásom ment ezzel), amivel azonnal tudtam fogni egy 6,6 kg-os pontyot.
Lényegében úgy telt el az 5 óra, hogy ezt a két csalit kellett váltogatnunk és az XL-es method kosárral dobálni befelé a kajás micropelletet 6-7 percenként. Ami érdekesség volt még, hogy a verseny napján nálunk most semmilyen aromát vagy pluszt nem igényeltek a halak, leginkább úgy tudtuk megfogni őket, ha semmivel nem volt fújkálva vagy locsolva. Az eredményhirdetésnél kiderült, hogy mindketten megnyertük a szektorunkat, Ede az összetett 1. helyen végzett 46,12 kg-mal , én pedig az összetett 2. helyen zártam 45,68 kg-mal. A verseny legnagyobb halát szintén Ede fogta meg egy 8,3 kg-os ponty személyében.
A nap 4. kupája:
Ezzel az eredménnyel, és azzal, hogy Ede két olyan embert maga mögé utasított szektorában, aki veszélyes volt az összetett helyezésemre, sikerült felkapaszkodnom a sorozat végére a dobogóra és az összetett versenyben a 3. helyen végeztem. Kemény menet volt, sok nagyon jó methodossal. Ezúton is gratulálok a dobogón végzett srácoknak és mindenkinek, aki végig tolta a 4 fordulót. A címvédés sajnos nem sikerült, idén nem én lettem a "Nagymester" :D … de viccet félre téve az utolsó forduló előtt már inkább csak a dobogót éreztem elérhetőnek, amihez némi szerencse is kellett. Ettől függetlenül nagyon örülök neki, hogy ez összejött és hogy a végére ezt így össze tudtuk rakni. Láthatjátok azt is, hogy Edével nagyon hasonló súlyt fogtunk (fél kiló se volt a különbség), ez szerintem főképp annak tudható be, hogy végig ugyanazzal a taktikával horgásztunk és az egész verseny ideje alatt segítettük egymást, ahogy csak tudtuk még a legapróbbnak tűnő információkkal is. Végig tudtuk azt, hogy mi miért történik, végig kontrolláltuk az eseményeket és így a legjobb felállni a ládáról egy verseny lefújása után. Ezt most tényleg jól összeraktuk!
Hoffmann Feri
