Kedves Olvasó!
Ennek a cikknek, avagy blog bejegyzésnek a létrejötte tulajdonképpen a véletlen műve. Általában folyóvízen, leginkább a Dunán horgászom, nem csak azért mert szeretem, de azért is mert alig 10 percnyire lakom tőle. Ehhez a számomra igen kedves horgász módszerhez kerestem kiegészítőket, aprócikkeket, amelyeket meg is vásároltam, de a kiszolgálás beszélgetésbe torkollott, majd pedig tesztelésbe.
Történt ugyanis, hogy kaptam kipróbálásra egy Korum 12ft Barbel Quiver botot ha már a Dunán kergetem a márnákat, paducokat miért is ne fűzhetnék hozzá 1-2 gondolatot, esetleg 1-2 apró trükköt is hátha segítek valakinek ezzel. Nem untatnálak benneteket a száraz adatokkal, (arra ott a katalógus). A bot régi iskola szerint készült 2 részes pálca abszolút kezes 180 gramm dobósúllyal, jól kitalált kis folyóvízi feeder bot. Abszolút egyet kell értenem Hargitai Győzővel, akit most hadd idézzek:
„A barbel bot eszméletlen jó. Nagyon kecses - zavaróan vékony - maga a bot, de van erő benne rendesen. Parabola akcióban lágy majd egy pont után tökéletesen felkeményedik és tudja az ember irányítani a halat - akár a sodrásban is. Van benne két tavi peca is. 3 kg pontyok nem ellenfelek. A dobósúlyról annyit, hogy 150 grammos kosárral, megtömve és ésszel 20-30 méterre gond nélkül bejuttatható a végszerelék. A 130 grammos kosarat megtömve gond nélkül dobja. 100 grammos kosárral már meg merem suhintani is. 60 grammos method kosárral már 80 -100 méter sem elérhetetlen. A 6 oz-s spicc is jelzi még a gébeket is. Összességében a bottal nagyon meg vagyok elégedve. Folyóvízre tökéletes, az érzékenyebb spiccel meg lehet tavi pontyozni, keszegezni folyóvízen.”
És itt venném vissza a szót sporttársamtól, ugyanis most tavi pontyozással egybekötött etetőanyag próbáról szeretnék nektek beszámolni. Mivel írásom kezdetén még csak a horgászat előkészületei zajlanak így a szobám ablakából kitekintve pünkösdi hétvégén van egy kis időm leírni gondolataimat. Első körben én tavi pontyozós, keszegezős pecát tervezek kivitelezni. (Már csak azért is, mert a bot annál tovább maradhat nálam J). Alapnak a Sonubaits Margin Carp-ra esett a választásom, ez egy világos színű nehéz, tehát jól süllyedő etetőanyag, ami remélhetőleg a fenék közelében tartja a halakat. Ezt aromásítom a Sonu család Epres liquid-jével. Csalinak pedig Bandum családból választok, illetve Sonu FibrePast-et készítek hozzá különböző ízesítéssel a számomra elkerülhetetlen élő csalik mellett.
Lássuk hát, a paszta elkészítés nem nehéz, 2 rész paszta 1 rész víz. Itt álljunk meg egy pillanatra, senki nem mondta, hogy nem lehet valamilyen például liquid-es vagy lava-s vizet használni, bár még a natúr pasztának is van jellegzetes illat és íz világa, szerintem ez a víz alatt másképp érződik és befolyásolható, kísérletezzünk bátran. Én például a mostani pecára nem vízzel, hanem szilva befőtt levével készítettem el a pasztát.
Az elkészítés nálam a következőképpen zajlik: egy jól zárható zacskóba, nevezetesen click fix-be (jobb közértekben párszáz forint) beleöntöm a 2 rész pasztát és ráöntöm (ez esetben szilvabefőtt levét) a vizet, a zacskóban összegyúrom, majd bezárom, és már mehet is a hűtőbe, ahol a felhasználásig 4-7 nap simán eláll. A végeredmény egy kenyérszerű nyúlós anyag, mely reméljük, a halakat horogra csábítja. Lehet horogra, quickstopra, illetve nagyobb darabot mindkettőre felfűzni, vagy akár egy pelletre rágyúrni!
A vasárnapi előkészületeket elmosta az eső, ezért az etetőanyag bekeverését a vízparton gondoltam elvégezni, az utolsó egy méterben még nem voltam biztos, ezért úgy döntöttem azt majd a víz adja. Vasárnap este már alig vártam a másnap reggelt, egy kicsit még talán izgultam is vajon mi vár a parton, csak betli ne legyen, a többi jöhet. Hiába keltem 4 órakor, a vasárnapi eső miatt lassabban ment a pakolás ezért fél 6 felé értem csak ki a vízpartra. Ekkor döbbentem csak rá mennyire elkéstem mivel a tavon szinte teltház volt. A jó helyeket vagy a korán kelők, vagy a helyi erő vette birtoka. Én már csak a halőrház mögötti földnyelven levő helyek közül válogathattam. Leültem hát a vége felé, legalább valami halovány esélyem legyen a halfogásra. Teljes lázban voltam, végre online vagyok, ez kell egy horgásznak: vízpart.
Nekiláttam hát az etetőanyag bekeverésének, a kb. 6dl vizet (ebbe a liquid felét beletöltöttem, hogy jobban keveredjen), és a kaja felét összekevertem és állni hagytam. Nem kell megijedni, olyan mintha az ember túlnedvesíteni, de sok vizet vesz fel, miközben dagad. A végeredmény olyan, mint anyukám smarnija, a végén szerintem mindenképp megérdemel egy rostálást. Jól tapadó, gyorsan oldódó etetőkeverék a végeredmény. (Hagyományos etetőkosárba is simán gyúrható, sőt szerintem még nagyobb methodba is.)
Combi és mesh kosarak voltak nálam, ezek képezték az alapot. Nagy mesh-el kezdtem a horgászatot, előke nélkül dobtam egy párat lássuk, mi-merre van. Mivel mindkét oldalamon ültek már maradt az előre, a parttól nem messze találtam 1 púpot, az egyik oldala tőlem kb. 15 méterre, míg a másik úgy 35 méterre lehetett. A bot fel sem vette a 90g-os kosarakat, ennivalóval simán ment minden.
A távolabbi oldallal kezdtem a horgászatot, és a 3. Dobásra már jött is az eredmény. Nyolc körül volt minden rendben, jöttek 1-2 kg közötti apróságok, a csali végig a szilvás paszta. Ha ez így megy tovább, akkor nem lesz hiba. De miért is menne, így 9 körül lekapcsolták a villanyt, teljes sötétség, az addig fújkáló szellő is elállt és ültem a napon, kb. olyan fejem lehetett, mint amikor az asszony kéri, menjek el a közértbe 1 valamiért, és mikor visszaérek 15 valamivel, konstatáljuk, hogy csak azt nem vettem meg, amit kért.
Irány a halőrház, kell egy kávé meg némi infó, (most vagyok itt harmadszor), a válasz: kettőig biztos elindul. Tessék... Írhattam volna, hogy kifogtam minden halak ükapját, de az apám nem porcos vérteshalnak nevelt, ezért még van gerincem, így a tisztesség azt diktálja, azt írjam le, ami ténylegesen történt, Andersen meghalt, mese nincs!
Kávéval a kezemben indultam visszafelé a helyemre, úton odafelé látom, hogy a helyi erő pakol, ezek tudnak valamit, amit én nem, lesznek még itt bajok. A csend megtörése komoly feladat és nem is volt egyszerű, főleg ennyi malőr mellett, amit előadtam.
Így gyorsan váltottam, kiesebb kosárra......
Nem súlyban, méretben. Tettem mindezt azért, hogy a hal újra indulása esetén ne találkozzanak túl nagy adag etetőanyaggal, mert az bizony visszaüthet. Hosszabb előkére azért volt szükség, mert a kaja nem változott és eddig működött tudtam, hogy kell ott lenni halnak kerülgeti az asztalkámat, csak nincs kedve a svédasztalhoz, változtatni kell valamin. Tálalásban, vagy kell még valami csemege az asztalra. Mi földi halandók is jobban érezzük magunkat, ha egy csinos mély dekoltázsú pincérnő hozza az étkünket, mintha egy bányarémmel kell „bokszolni” a menzán, hát szerintem ez a halaknál is így van.
A kisebb kosár és a hosszabb előke megtette hatását és már beleúszkálások, pedzegetések látszottak a bot spiccén, de ez még mindig nagyon kevés......
....Vegyétek. Tehát az irány nem jó, nem a „sárgadinnye” hiányzott nekik, hanem a „görög”. Igazatok is van, gondoltam magamban ilyen melegben nekem is jobban esne, de az mi? Ültem, és ültem......
A sárgadinnyés recept már ment is a kukába, nem jött be, van ilyen az üzemi konyhán is csak ott rajtuk kísérleteznek. J
Mivel magam miatt nem akartam élőre váltani 3 etetőkosárnyi kajába kevertem 1 kis chilis kukoricát, semmi, sőt nemhogy a pedzegetés maradt el, de szerintem ezek szóltak még a dunai halaknak is, hogy fel ne vegyétek. Itt megint jól jött, hogy a keverőedényem kétrészes. (biztos van mindenkinek jól bevált helye és ahhoz tartozó etetőanyagja, de abban is biztos vagyok, hogy néha csak nézi a vizet. Ekkor jönnek jól ezek az edények, mert nem kell az egész kaját elvinni, csak 1-1 dobással is lehet kísérletezni.)
Ültem, és ültem és akkor beugrott, hogy a múlt heti dunai pecából maradt csonti, ami mostanra már biztos nem az. Elővettem a csontis dobozt és hál istennek tele volt bábbal. Legalább nem mozog, nem akartam magamra rántani a keszegsereget! Így tovább kísérletezve a bábok kerültek a „görögdinnyés” receptbe, vagyis az etetőanyagba, és ez már mosolyra csalta a halak mellett az én orcámat is. Láss csodát és bakit, meg csillagokat a dühtől, a második dobásra a hosszú „lusta” előkét elvitte valami, amibe nem nagyon tudtam beleszólni.
Örültem, hogy vége a csendnek, de miért pont így! Gyorsan csere nagy kosárra rövid „lusta” előke és irány a víz. Megint online voltam az áramot is vissza tudtam kapcsolni jippijuppé! Mi az, hogy vissza, innentől kezdve csak bot letekerős kapásaim voltak, úgy ettek a halak, mint amikor a maratoni futók kapják fel futás közben a vizet, embertelen jó peca lett a végére.
Igaz jött még egy baki, ami abból adódott, hogy amikor vitte a hal, akkor csak a rövidebb távolságot akasztottam ki a klipszből, a távolabbit meg nem L, de már nem bántam egyszerűen jól éreztem magam a bőrömben. A pecára szánt idő és a kaja is fogytán van, pakolás. Irány a halőrház, papírok, meg infócsere.
A nap hala nem az enyém volt, hanem a helyi erők vitték el, akciók számában szerintem vittem a prímet, de a legjobb az volt, hogy amíg a többiek csak nézték a vizet én horgászhattam. Úton hazafelé kettős gondolataim voltak, egyrészt hamarabb rájöhettem volna a csend ellenszerére, másrészt örültem a sok akciónak.
Fáradtan tértem nyugovóra kavarogtak bennem a gondolatok, nem is írtam aznap semmit, gondoltam megvárom, amíg leülepszik 1 kicsit, kialakul a végleges kép. Másnap reggel felébredtem, és azon kívül, hogy 3 faktornyit barnultam, csak mosolyogni tudtam, ebédnél még mosolyogtam is saját magamon, és akkor már tudtam eszméletlen jó peca volt.
Az alap stratégia működött a kaja jó volt, igaz bele-bele kellet nyúlni. A halakat, amiket nem tereltem merítőbe sajnáltam, lehettem volna jobb. Ami érdekes a pasztával kapcsolatban, hogy 7-9 perc körül szinte teljesen „feloldódik”, erre orvosság lehet a sűrű dobálás, illetve a pasztakosár.
9-12 perces ciklusokban horgásztam. Kapás csak vagy majdnem azonnal, vagy 7-9 perc körül volt tapasztalható. A klipszelést át fogom váltani pellet gumira, hadd szakadjon. Én a pasztát mindig valamilyen pelletre helyeztem fel, leginkább az epres band’um vált be, így maradt akkor is valami, ha a paszta már feloldódott. Az én hátizsákomban helye van ezeknek a csaliknak az biztos.
A bot spiccét nem cseréltem le 4 oz-ra, tökéletesen jelzett így is.
Köszönöm, hogy elolvastad, megosztottad és hogy hozzá szólsz (csak pozitívan). Írta és a filmet rendezte: Galló Gábor ®
