Az idei évben másodjára került megrendezésre ez a sorozat. A szabályok rendkívül egyszerűek voltak: fordulónként maximum 4 liter etetőanyagot lehetett használni, élő anyagot még horogra sem lehetett tenni, csak method feeder technikával volt megengedett a horgászat, és még etetni is csak method kosarakkal lehetett. Tavaly még nem nyomtuk végig a sorozatot, hiszen kb. ekkor kezdtünk el csapatként együtt dolgozni a srácokkal, ebben az időszakban váltottunk át teljesen a Sonu kajákra és csalikra és ez még egy ismerkedős időszak volt számunkra az etetőanyagokkal.
A tavalyi harmadik forduló előtt éreztük azt, hogy már lett annyi tapasztalatunk ezekkel a kajákkal, hogy komolyabban merjük próbálgatni versenyen is, de itt inkább még a kíváncsiság hajtott minket, hogy hol is tartunk valójában. Az elképzeléseink jók voltak, hiszen Ede első próbálkozásra összehozott egy összetett első helyet úgy, hogy jobbára a tőlem és Kovács Csabitól kapott információkra és tapasztalatokra építette a stratégiáját. A második versenyre már én is beültem, itt sikerült megszereznem az első helyet és a verseny legnagyobb halát is nekem sikerült megszákolnom, Ede pedig elhozta a második a helyért járó kupát.
Régebbi írásaink között találhattok erről egy cikksorozatot is „Préri élőanyag nélkül” címmel. Már ekkor elhatároztam, hogy ha lesz még ilyen sorozat, akkor azt végig csinálom, mert szerintem sokkal jobb ilyen szabályozott körülmények között versenyezni és sokkal egyenlőbbek a feltételek, mint a „no limit” versenyeken és itt egy reálisabb képet kapunk arról, hogy mennyire is teljesítenek jól az általunk preferált Sonu etetőanyagok és csalik.
1.forduló (2017. június 11.):
A tavalyi évben oly jól működő Match Method Mix idén valamiért nem működött úgy a Prérin, erre már tavasszal rájöttünk. Viszont még mindig ott volt a szúnyogos vonal, így én főként erre alapoztam a Préris pecákat. Ezen a napon nagyon nehéz volt még halat érinteni is: a 32 indulóból mindössze 13-an tudtunk egyáltalán halat fogni. Lényegében ugyanott ültem, ahol a 2016-os 4. fordulóban, de egyszerűen semmi nem akart működni.
5 és fél óra agyalás és variálás után felidéztük Kovács Csabival, hogy tavaly hogyan fogtam meg innen a verseny legnagyobb halát: szúnyogos kaja, fehér csokis miniband'um, 16-os PR36 horog és egy rövid 15 méteres táv. Akkor megpróbálom ezt megint, hiszen annak a halnak ott kell laknia még mindig :D (nem mintha ezt a verziót ne próbáltam volna már ki addigra, de hátha).
Pár perc elteltével már csavarodott is a Korum botom spicce és egy elég hosszú fárasztás vette kezdetét. Azonnal éreztem, hogy jó hal van a horgon és vigyáztam rá, mint a hímes tojásra, mert biztos voltam abban, hogy ha megszákolom, akkor már ezzel az egy hallal is jó helyezést érhetek el ilyen gyenge fogási eredmények mellett. Közel fél órát fárasztottam, de a kis PR36 remekül akadt és végig tartotta a halat. A mérlegelésnél 11,36 kg-ot nyomott „Morgonc”, amivel ő lett a verseny legnagyobb hala és egy szektor 2. helyezéshez segített. A hal méretét illetően szerencsém volt, hogy épp ekkora ponty talált rá a csalimra, de egy versenyen olykor Fortuna is kell a jó eredményhez.
2. forduló (2017. július 9.)
Sorsolásnál a szélső helyet húztam, a tó végében. Itt két dolog szokott előfordulni: vagy nagyon jó vagy kínlódás az egész peca. Pont előttem volt egy vízforgató (amit idén nem láttam még bekapcsolva), a tervem az volt, hogy e mellé fogok dobálni olyan közelségben, hogy kapás esetén a halat el tudjam még húzni azért onnan.
Az alap gondolat az volt, hogy ha ezt szokták működtetni, akkor körülötte valószínűleg kimosta kicsit az iszapot, ráadásul a halak odaszokhattak az oxigéndúsabb víznek köszönhetően. Az elmúlt időszakok eredményei és tapasztalatai alapján számítottam arra, hogy nagy halakkal nem nagyon kell kalkulálnom, mert azok mostanság valamiért nem igazán állnak meg a tó ezen részén.
A végére ez be is igazolódott, 32,92 kg-mal nyertem meg a szektoromat és ezt a súlyt 20db ponty tette ki, ez az összetett 2. helyhez volt elegendő. Ezen a versenyen találtam vissza egyébként a régebbi nagy kedvenc Korum Expert horgaimhoz és azóta is ezeket kötöm fel a legsűrűbben.
3. forduló (2017. augusztus 13.)
A forduló miatt hamarabb véget kellett vetnünk a horvátországi nyaralásunknak, de semmiképpen sem szerettem volna kihagyni (ezúton is köszönet Móninak a megértéséért :D ). Egy hosszas és kalandos hazautat követően estem be reggel a versenyre nem éppen kipihenten...
A kihúzott helyről annyit, hogy horgásztam már itt (bár a Préri 1-es taván szerintem nincs olyan hely, ahol ne ültem volna már :D ), de különösebben se jó, se rossz helynek nem gondoltam. Az idei évben a method OB mellett szerintem itt volt a legjobban és legtudatosabban felépítve a pecám, ebből készült már egy hosszabb írás is, amit az alábbi linken el is olvashattok: http://ukpeca.hu/index.php?route=blog/blog&blog_id=34
Minden percét élveztem ennek a versenynek, erre a 86 kilós 1. helyre nagyon büszke vagyok, főleg azért mert az első perctől az utolsóig kontrolláltam az eseményeket és végig tudtam azt, hogy mi miért történik.
4. forduló (2017. szeptember 10.)
A sorozat végeredményébe mindenkinek a 2 legjobb eredménye számított bele, így többen is mondták, hogy nekem már felesleges is beülnöm az utolsóra a két egyesemmel és ilyen fogott súllyal. De korábban már elterveztem, hogy végig nyomom az összes fordulót, ráadásul azért még akár javítani is lehetett volna a fogott súlyomon egy jó eredménnyel, így számomra természetes volt, hogy elindulok ezen is.
Közel se tudtam olyan jót horgászni mint az előző fordulóban, nem igazán akartak beállni elém a halak. Elég nagy hátrányom volt, az utolsó másfél órára döntöttem úgy, hogy elengedem azt a helyet, ahonnan addig jöttek a halaim, így leszedtem a klipszelésem és elkezdtem random dobálni olyan módon, hogy minden dobásnál csináltam egy új kiakasztást. A tervem az volt, hogy ha ott halat találok, akkor ismét oda fogok horgászni. Pár ilyen dobás után tudtam is fogni egy pontyot, majd ugyanarról a helyről még egyet. Megfigyelhető volt, hogy mindkét kapásom a kosár becsobbanásától számítva 2 percen belül érkezett.
Utána erőltettem még ezt a helyet pár dobás erejéig, de több halat már nem adott. Ekkor ismét új helyet kerestem, ahol ugyanez történt, 2 dobás, 2 hal, 2-2 percen belül, majd csend. A végéig még egy ilyen „két halas helyet” sikerült találnom és ezzel a hajrával sikerült feljönnöm a szektorom 3. helyére 24,44 kg-ot fogva épp hogy megelőzve a 4. helyezettet.
Magyarázatot a mai napig nem találok erre, hogy egy helyről miért nem tudtam 2 darab halnál többet fogni, de örülök, hogy ezt még időben észrevettem és sikerült mentenem a végén.
A végeredmény
Az összetett végeredményeket nézve csak 2 ponttal lehetett felkerülni a dobogóra, ahogy ez szerintem előzetesen is várható volt. Köztünk pedig a fogott súlyok döntöttek a végső helyezésekről, amiből én jöttem ki a legjobban a 119,23 kg-mal, közel 60-al megelőzve a 2. helyezettet.
Leginkább azt emelném ki saját teljesítményemmel kapcsolatban a sorozat kapcsán, hogy sikerült egyenletes teljesítményt nyújtanom és minden fordulóban a díjazottak között tudtam végezni. Nagyon jó ez a sorozat szerintem és újabb bizonyíték arra, hogy lehet úgy is jót horgászni egy amatőr versenyen, hogy nem kell tízezreket „beleölni” a vízbe vagy épp nem kell spombbal agyon verni a vizet.
Egy method kosár (persze nem árt ha tartalékban van még nálunk :) ) egy kiló kaja, egy kis gondolkodás és tök jót lehet pecázni még versenykörülmények között is.
Jövőre is biztos ott leszek, ha lesz még ez a sorozat és megpróbálom megvédeni az idén szerzett címet! De addig is több írásra számíthattok tőlem a közeljövőben: mindenképpen szeretném majd bemutatni nektek azt a Korum szettet, ami hű társam lett az idei pecáknál és el nem cserélném már semmire, most ősszel pedig kezdődnek a Mobys versenyek, amit szintén próbálunk majd megfejtegetni a Sonubaits termékeivel!
Hoffmann Feri
