Hosszúelőkézés a Csőhídi versenypályán, angol finomságokkal

Hosszúelőkézés a Csőhídi versenypályán, angol finomságokkal

    Egy ideje már kacérkodtam a gondolattal, hogy kicsit belevetem magam a klasszikus, hosszúelőkés feederes horgászat rejtelmeibe. Emiatt pont kapóra is jött az RDHSZ által május elejére kiírt horgászverseny, amit az RSD-n található, csepeli csőhídi versenypályán rendeztek meg. Néhány éve Velencén és Balatonon már próbálkoztam ezzel a műfajjal hétköznapi pecákon, így minimális tapasztalatom volt, de egy versenyen való indulás és az arra való felkészülés azért teljesen más. Ebbe a felkészülésbe és a versenybe nyerhettek egy kis belepillantást majd ebben az írásomban és bízom benne, hogy el tudtok lesni majd néhány tippet, ha esetleg belekóstolnátok ti is ebbe a típusú feederezésbe.

    A Ráckevei Dunaág jó ideje közel áll a szívemhez, hiszen közel 30 éve itt kezdtem el pecázgatni és közel 15 évig szinte csak ezen a vízterületen lógattam. Tudatos horgászatnak ezt közel sem nevezném, de a peca iránti szerelem itt alakult ki bennem. Néhány éve találtam vissza igazán az RSD-re, de az esetek többségében methoddal vallattam a vizet, ami egyébként kifejezetten eredményes itt, egy methodos cikket olvashattatok is már tőlem korábban. A felkészülést pedig pont ezekre a methodos tapasztalatokra alapozva kezdtük meg.

    Tisztában voltunk azzal, hogy az elmúlt években rengeteg ponty került a "kisduna" vizébe és azzal is, hogy a tavaszi időszakban kifejezetten jól lehet fogni a nagyobb dévéreket és a nagyobb karika keszegeket a fenti szakaszon. Azt pedig a methodos pecákból tudtam, hogy ezek a halak mind nagyon jól reagálnak a tömény hallisztes etetőanyagokra. Azzal is tisztában voltunk, hogy apróhalazáshoz még nincs kellő rutinunk és gyorsaságunk, ráadásul a versenyre is olyan mezőny jött össze, akik közül többen is rég óta űzik ezt a fajta pecát. Ezekből kifolyólag a felkészülést is úgy kezdtük meg és alakítottuk végig, hogy a darabosabb halakra próbáltunk fókuszálni és azokból próbáltunk minél többet és minél gyorsabban fogni. A jó szerepléshez abban láttuk a legnagyobb esélyt, ha jóval nagyobb átlagsúlyt tudunk produkálni a gyors kezű és rutinos versenyzőktől.

    Az első pecákat a kedvenc RSD-s method etetőanyagommal kezdtük el, a Sonubaits Supercrush Greennel. Első ránézésre ez közel sem egy keszeges kaja, hiszen egy erősen hallisztes, zöld színű, finomszemcsés etetőanyagról van szó. Ehhez kevertünk egy kevés Edge etetőanyagot a Ringerstől, és Bag'em főtt kendert hogy a por állaghoz, valami nehezebb szemcse is kerüljön. Az első próbálkozásoknál ezt egy édesebb irányba próbáltuk elvinni, ezért a már RSD-n többeknél is bizonyított Sonu Sweetcorn aromával kevertük be. Ez jónak is bizonyult, sokkal jobban fogtuk vele a halat, mint a többi kajával, amikkel próbálkoztunk, de aki ismer, az tudja én mindig tovább variálok és kotyvasztok így még ez után is próbálkoztam más dolgokkal. A giliszta csaliként és adalékként, vágott gilisztaként is nagyon jól működött (és megint csak jobb halakat adott, mint a szúnyog), innen jött az az ötlet, hogy próbáljuk ki, hogy a kajánkat nem az édes Sweetcorn aromával ízesítjük, hanem menjünk el büdösebb vonal felé, és a Bag'em Worm Booster Glugot öntsük hozzá a vízhez az etetőanyag bekeverésénél. Ez a förtelmes szagú, gilisztás folyadék 5-6 kiló etetőanyag ízesítéséhez elegendő.Megfigyelhető volt, hogy a Worm Booster Gluggal bekevert etetőanyaggal tovább nőtt a halaink átlagsúlya, ezzel leginkább nagyobb dévéreket, karikákat fogtunk és a kisebb pontyok továbbra is ugyanúgy szerették.


    Ekkor élőanyagot még nem is igazán használtunk a csalizáson kívül, mert első körben egy jó kaját akartunk összerakni. Mikor ez már kezdett kialakulni, akkor jöhetett egy olyan próbapeca, ahova már vittünk magunkkal nagyobb mennyiségű pinkit és gilisztát, amit az etetőanyaghoz raktunk fojtott illetve vágott formában.


Ez a peca pedig az idei eddigi legjobb pecámra sikeredett. A horgászat alatt kb. 50 kilogramm halat sikerült kirámolnom, amit 25 db ponty (jobbára az idén telepített 50-80 deka közöttiek, 1-1 nagyobb példánnyal) és rengeteg keszeg adott. Az 5 órás versenyidő alatt 30 kg környékére saccoltuk a fogásomat. Föld egyáltalán nem kellett az etetőanyaghoz, egyszerűen olyan mennyiségben ott volt a hal (ráadásul jó egyedsúlyban) és annyira finomszemcsés volt a mixem, hogy végig azt éreztem, hogy ha akarnám se tudnám túletetni őket. Ekkor már sejtettük, hogy jó úton járunk, de én még mindig kerestem valami tartalék tervet, ami nem egy földes szúnyogos peca.


    Volt még két napom felkészülni, ezeken a napokon már direkt nem az addig bejáratott mixet vittem el magammal. Rengeteget agyaltam, hogy mivel lehetne még javítani.  A giliszta és a gilisztás aroma sikerén felbuzdulva eszembe jutott, hogy van a palettán nálunk egy gilisztás etetőanyag is, a Sonubaits Worm Fishmealje. A maradék két napban jobbára ezzel horgásztam, és hasonlóan jónak éreztem, mint az zöld kajánkat, így ezt is elraktuk B tervnek. Természetesen ezt a kaját is meglöttyintettem a Worm Booster Gluggal és kapott némi Bag'em kendert.


    Eljött a verseny reggele, én a pálya elejére, 8-as helyre húztam. Két távolságot lőttem be a botjaimra, a 24 métert kinti távnak és a 39 métert bentinek. Ez a két táv volt talán a legjobb a felkészülés alatt és ezek a legtöbb helyen működtek is, ezért esett ezekre a választásom. 39-re nem is etettem, a 24 méterre ment be 5-6 dobás élő anyagos zöld kaja. Befújták a versenyt, a 3 méteres Korum botom repült is a kinti távra, a kezdés pedig álomba illő volt: becsobbant a kosár, beállt a zsinór és már kapásom is volt. 1,5 percnél járt a stopperem, amikor már egy 60-70 dekás ponty landolt is a haltartómban. Jó lesz ez gondoltam, minden a terv szerint alakul. Aztán 2 üres dobás, a harmadiknál gondoltam, hogy  a következőre benézek bentre, de elhúzta egy dévér... na akkor maradjunk. Megint 2-3 üres dobás, már nyúltam a
390-es Super Feederemért, mikor látom, hogy tekeri valami a spiccet: megint egy kis ponty, de ez lefordult merítés előtt... na akkor mégsem megyek még beljebb, de éreztem, hogy ez az ütem nagyon kevés lesz. Megint néhány üres dobás, na akkor jöhet a 39 méteres táv. Ott pedig már első dobásra fogtam is, etetés vagy bármi varázslat nélkül. Erről a távról már a verseny végéig egész jó ütemben tudtam fogni a keszegeket és még egy 2 kiló körüli ponty is beesett közéjük. A napot 12285 grammal és szektor 4-el zártam a 22 fős szektorban, amivel az összetett 10. helyet szereztem meg. Ede 3. helyen végzett a szektorában, szóval mondhatjuk, hogy a megálmodott taktika és etetőanyag ott is jól működött és kiegyensúlyozott eredményt tudtunk hozni vele. Kár azért az elbaltázott első órámért...



    Vasárnap jöhetett a csapatverseny... A sorsolás úgy hozta, hogy én megint az A szektorba kerültem, méghozzá a 15-ös helyre. Az etetőanyag tekintetében némi változtatást eszközöltem, a zöld kaja mellé erre a napra már bevittem magammal a Worm Fishmealt is. A szombati nap tapasztalataiból kiindulva a limitemben már semmilyen formában nem volt szúnyog (sem tűző, sem etető) mert én az egyéni verseny alatt teljesen feleslegesnek éreztem ott pálya elején. Fél liter gilisztát, 1 liter pinkit és egy kevés csontit (csalizni) tartalmazott az élőanyag limitem. A verseny első felében ez a döntés igazi öngólnak nézett ki, hiszen körülöttem egész szépen szedegették az apró keszegeket a földes szúnyoggal én meg csak moziztam... épp ezt az apróhalas pecát szerettem volna kikerülni, de természetesen nem úgy, hogy csak ülök ott és nézelődök. Se a 39 méteres táv nem működött, se a 24... nagyon kínlódtam, mindössze néhány keszegem volt és egy sügerem az első két óra után. El voltam már eléggé keseredve, de aztán elkezdtem keresni önmagam és a halakat - végig gondoltam, hogy mit is tennék ilyen szituációban, ha most egy methodos versenyen lennék. Arra az elhatározásra jutottam, hogy leszedem a klipszeléseimet és elkezdem nyomni a random pecát még halat nem találok valahol. 4-5 dobás után végre lett egy kapásom valahol 30 méter környékén, a tettes pedig egy szép, 40-50 dekás karika keszeg volt. A kapás után természetesen azonnal kiakasztottam a zsinórt az orsóm klipszébe és a következő dobás is odament vissza. Innen megváltozott minden mert elkezdtem fogni a szebbnél szebb karikákat. 4-5 öt ilyen darabosabb keszeg jött, majd a következő bevágás után éreztem, hogy valami jobb hallal akadtam össze. Szépen beleállt, de én sem igazán akartam engedni, mivel a távolságom nem volt kimérve a random dobálások miatt, a zsinórt megjelölni pedig "jó" szokásomhoz híven elfelejtettem... Szerencsére sikerült megfordítanom még mielőtt a klipszig lekérte volna a zsinórt. Egy jó 10 perces fárasztás után sikerült megmerítenem ezt a jószágot, ami egy 4 kiló körüli ponty volt. A fárasztás végére remegett kezem-lábam, de nagyon örültem neki, ezzel a gyönyörű hallal visszahoztam valamit az eltökölt 2 órából, plusz egy ilyen halnak mindig örül az ember egy természetes vízen, pláne egy ilyen versenyen! A 0,13-as Guru N-Gauge előke jól bírta a fárasztás minden mozzanatát, pedig kicsit még a belógó náddal is küzdenem kellett és biztosra veszem, hogy ez a hal nem jött volna ki, ha nem lett volna bekötve az előke és a főzsinór közé egy 15 centis darab Preston Slip Elastic erőgumi. A maradék versenyidőben még egész szépen tudtam szedegetni arról a helyről a keszegeket, az elszámolásnál a 13 kiló feletti összfogásom pedig a szektorom 5. helyére volt elég. A nap nyerő kajája nekem a Worm Fishmeal volt megtuningolva a Worm Boosterrel, kendermaggal és jó adag vágott gilisztával.


    Essen néhány szó a felszerelésről és végszerelékről is, mert ezt meglepően sokan kérték tőlem a verseny után, hogy kicsit írjak róla részletesebben. A hétvége folyamán mindössze két bot volt a kezemben, az egyik egy két részes 3 méteres Korum bot, a másik pedig a Preston 390-es Super Feedere. Értelemszerűen a rövid botot a rövid távra, a 390-est pedig bentre használtam. A Super Feeder viszonylag friss bot, most nyúztam igazán először, de annyira bevált ehhez a típusú pecához, hogy a jövőben tervezek a 330-as és a 360-as verziókkal is barátságot kötni. Orsóknak Preston Inertiák voltak fent, amik nekem most is bizonyították, hogy jól sikerült, megbízható kis orsók és bőven megérik az árukat. Horogból két típust használtam: Guru LWGF Feeder Special és Guru Pole Special, 16-os és 18-as méretekben. A Guru Pole Special egyébként egy nagyon vékony húsú, rakós botos horog, amitől eleinte féltünk, hogy nem fogja bírni feederen az beeső pontyokat, de a legnagyobb pontyomat is ezzel sikerült kiműteni, szóval bátran ajánlom már feederezni is. Az orsók dobjára a Guru fonott zsinórja volt feltekerve, a fonott főzsinór és a horogelőke közé pedig 1,6 mm-es Preston Slip Elastic erőgumi volt bekötve (12-es méretű, zöld színű) - ez biztos kellett ahhoz, hogy ezekkel a finom horgokkal gond nélkül kijöjjenek a pontyok is fonott főzsinórral. Etetőkosárnak 3 féle kosarat használtam felváltogatva: Guru X Change Distance Feeder, Preston Distance Cage Feeder, Preston Wire Cage Feeder, 40-50 grammos súlyokban és a nagyobb méretekben.

    Az eredményemmel bizonyos szempontból nem vagyok elégedett: ha elindulok valamilyen versenyen, akkor mindig a dobogót célzom meg és ez nem jött össze. Más oldalról nézve viszont: ez volt az első ilyen jellegű versenyem és nagyon kíváncsi voltam, hogy mit sikerül összehozni. Egy szektor 4. és 5. hely első nekifutásra egy ilyen mezőnyben és ilyen nagy szektorok mellett szerintem biztató és ha ilyen téren is sikerül szerezni majd egy kis rutint, akkor biztos, hogy lesz ez még jobb is. Az pedig külön öröm és bizakodásra ad okot, hogy ismét nem mások után mentünk, hanem próbáltuk megtalálni a saját megoldásainkat a versenyre és teljesen más jellegű dolgokkal kitűnni, mint amit a versenyzők zöme csinál itt. Hogy csak egy példát mondjak: nem hiszem, hogy rajtunk kívül sokan ültek ott hallisztes etetőanyaggal... A stratégiánk az volt, hogy a pontyokat tudjuk húzni a nagyobb keszegek mellett és úgy kalkuláltunk, hogy 8-10 pontyot tudunk is fogni egy etapban. Hogy a beeső front vagy a versenyszituáció húzta keresztül ezen számításainkat, ezt még nem tudjuk... az biztos, hogy mindkét nap 2-2 db pontyot sikerült fognom és ha jön még az a 6-8 db, amivel számoltam, akkor tényleg ott tudtam volna lenni mindkét nap az elejében.

A verseny lebonyolításáért ezúton is köszönet mindenkinek, aki az RDHSZ részéről részt vett benne, remek kis hétvége volt én nagyon jól éreztem magam még a 2 napos eső ellenére is és várom a következő ilyen összejövetelt!


Hoffmann Feri


Hozzászólások
Hozzászólás írása
A honlapon és annak tartalmában szereplő minden márkanév, védjegy, szolgáltatási védjegy, tanúsító védjegy és egyéb termék- és szolgáltatásnév és -logo a saját tulajdonosának tulajdonát képezi, és a vonatkozó védjegy- és szerzői jogi törvények védelme alatt áll. A honlapon található minden tartalom egyéni, eredeti jellege következtében teljes egészében szerzői jogvédelem alá esik. A szerzői jog jogosultja a UK PECA TRADE Kft., ezért kizárólag a UK PECA TRADE Kft. jogosult írásban, minden egyes felhasználás mások számára történő engedélyezésére.

A UK PECA TRADE Kft., vagy a védjegy tulajdonjogával rendelkező harmadik fél által írásban kiállított és aláírt engedély hiányában a jelen honlap tartalmából semmi sem értelmezendő a honlapon található bármely védjegy használatára feljogosító licenc vagy felhasználási jog átadásaként. Szigorúan tilos a védjegyek vagy egyéb anyagok bármely módon történő illetéktelen felhasználása, ellenkező esetben azok jogosulatlan használata polgári jogi, illetve büntetőjogi szankciókat vonhat maga után.

Minden jog fenntartva | ukpeca © 2019     Sütik kezelése
Mozgásba hozta: GrenT Média| Webshop készítés