Néhány meglepetés egy egyesületi tavon

Néhány meglepetés egy egyesületi tavon

        Volt szerencsém egy hétvégét vendégeskedni a Bács-Kiskun megyében található Császártöltésen és a "töltési tavak" közelsége miatt nem hagyhattam otthon a horgászfelszerelést sem. A faluban 5 db tó is található egymás mellett, amelyek Császártöltési Horgász Egyesület kezelése alatt működnek. Ezek közül az első tó (Piknik-tó) az, amelyiken a napijegyes horgászat engedélyezett, így én csak erre a vízre ülhettem le horgászni. A napijegy 2500 ft, amiért nem csak a partra ülhetünk ki, hanem haza is lehet vinni 2db pontyot (30 és 50 cm közöttieket) illetve 5 kg keszeg-kárászt. A napijegy árából és az elvihető napi "kvótából" már előzetesen arra következtettem, hogy valószínűleg nem kell nagy haldömpingre számítani itt, de mégis érdekesnek tűnt, hogy miként tudok megoldani egy ilyen kihívást ezen az egyesületi vízen.
        Már napokkal a peca előtt próbáltam minél több infot gyűjteni a tóról és nem keveset agyaltam azon, hogy miket is kellene vinni magammal. Bevallom, egy kicsit féltem a törpeharcsa jelenlététől is és emiatt is inkább a szénhidrátosabb illetve a hallisztmentes kaják felé fordultam. A tervezgetés fázisában bekerült a "kosaramba" a
Bag'em Sweet Fishmeal kajája, ami egy világos, édes, szénhidrátos, de hallisztet is tartalmazó kaja. A másik jónak gondolt etetőanyag pedig a Sonu sárga Dutch Mastere volt, ami egy scopexes, kukorica alapú keverék, 0 halliszttartalommal. A tó egy tőzeges tó, sötét aljzattal és sötétebb vízzel, így a biztonság kedvéért azért vittem magammal már jól bevált, sötétebb tónusú kajákat is, viszont ezek már mind finom szemcséjű, teljesen hallisztes keverékek voltak.
        Délelőtt 11 óra magasságában csobbant az első dobásom a tó vizében. Néhányan pont ekkor fejezték be a horgászatot és indultak haza, amennyire tudom fogott hal nélkül. Ez persze nem volt túl biztató, de még mindig ott volt a rengeteg ötlet a fejemben és a motiváció, hogy valahogy megoldjam ezt a vizet is.  Volt egy olyan információm , hogy a bejárattal szemközti oldal a sekélyebb, ráadásul az a part jóval csendesebbnek is nézett ki (a 2 napos ott tartózkodásunk alatt pl. azon az oldalon senki nem is horgászott). Nagyon erősen sütött a nap, emiatt a sekélyebb részt terveztem elsőre meghorgászni a 2 méter átlagmélységű tóban, abban bízva, hogy a halak majd jobban érzik magukat azokon a részeken, ahol hamarabb fel tud melegedni a víz. A tó szélessége valahol 100-120 méter között lehetett, így a
432-es, 160 grammos Preston Dutch Master botommal kezdtem meg a horgászatot, hiszen szerettem volna minél közelebb pecázni a túlparthoz és esetleg onnan visszafelé jönni néhány méterenként, ha nem jutok kapásig.

        
        Az a tapasztalatom, hogy az ilyen jellegű tavakon leginkább a kukoricához van hozzászoktatva a hal és legtöbb esetben a sárga csalik működnek. A legnagyobb reményt a
Sonubaits ananászos bandumához és a Korum lebegő gumikukoricájához fűztem. Itt ugyanúgy mellélőttem, mint az etetőanyag választásnál... Az első kapásom kb. egy óra horgászat után jelentkezett mégpedig a  6mm-es, süllyedő Sonu csoki-narancs bandumra (narancssárgára) és egy többször is bizonyított etetőanyagra, ami pedig nem volt más, mint a Sonu F1 Dark és Match Method Mix Dark 1:1 arányú keveréke. A tettes pedig egy 30 deka körüli dévér volt, amit a túlparttól 30 méterre találtam meg.



        Pörgősnek egyáltalán nem mondanám a pecát, hiszen ezért az egy dévérért is rendkívül meg kellett küzdenem, de itt felcsillant némi remény. Mivel nem kellett folyamatosan a kapások után kapkodni, így nyitottam még egy botot, amit szintén bevetettem, arra gondolva, hogy a vizet még mindig nem ismerem eléggé és két végszerelékkel több dolgot ki tudok próbálni. A dévéren felbúzdulva a
360-as Korum botomra hosszúelőke került fel a Guru előrekötött 16-os feeder special horgával, csontival és pinkivel csalizva. Ehhez csináltam egy etetést is, majd aztán közel másfél órán át nyomtam az ütemes pecát, de a nyüveket állandóan érintetlenül szedtem ki... itt azért már felmerült bennem, hogy ha az ennyire finom cuccal nem tudok halat fogni, akkor vajon mivel... és ekkor történt egy olyan dolog, ami nagyon kellett már. A tó közepén egy ponton 5-10 percen belül több halugrás is volt, de mindig ugyanazon a területen. Persze azonnal rá is dobtam az addig egyetlen halat adó kombóval, tehát repült be a fekete kaja a mini csoki-naranccsal. Ahogy bíztam benne néhány perc múlva már járt is a Dutch Masterem spicce és sikerült is megfognom az első töltési kárászomat.



        A hosszú előkét ezen a ponton el is engedtem és innen már a methodé volt a főszerep. Néha még rápróbáltam a világos kajákra, de mindig ugyanaz volt a vége: kapás nélkül szedtem ki. A délután folyamán sikerült néhány nagyon jó súlyban lévő kárászt és egy szebb dévért partra terelnem felváltva hol a narancssárga, hol pedig a barna csoki-naranccsal. Már az összepakolást tervezgettük, mikor egy szép lassú elhúzós kapásom volt. Már a kapást látva sejtettem, hogy megérkezett az első ponty, a bevágás után pedig már biztos is voltam benne. Néhány perces fárasztás után pedig már a merítőfejemben pihegett a nap egyetlen pontya, ami 1-1,5 kiló között volt. Keményen megdolgoztam ezért az egy szem tükrösért, így nagyon örültem neki.


        Amit pedig tanulságként megjegyeznék: megint csak azt tudom mondani, hogy sok mindenre fel kell készülni és a helyszínen kell tudni megoldani a dolgokat. Rengetegen kérdezitek meg tőlem, hogy mit ajánlanék egy számomra ismeretlen vízterületre vagy mit vinnék egy egyesületi vízre. Láthatjátok, hogy előzetesen én teljesen más etetőanyagra és más csalira számítottam, hogy jó lesz. A szerencsém talán az volt, hogy ennek ellenére több dolgot elvittem magammal és volt B és C tervem is és tudtam olyan dolgokat találni, amik működtek. Nem fogtam halálra magam, viszont láttam azt ebben a két napban, amit Császártöltésen töltöttünk, hogy a nagy többség lehozta a pecát nullával vagy 1-1 kárásszal, ennek tükrében pedig szerintem egész jó napot zártam. Nem volt egy pörgős pecában részem, de mégis élveztem, hogy egy ismeretlen és kisebb halsűrűségű vizet kellett megoldanom valahogy. A halaim kivétel nélkül a fekete, édes-halas kajámra az
F1 Dark és Match Dark keverékére jöttek. Enélkül tuti bajban lettem volna, pedig nem ez lett volna amit elsődlegesen erre a vízre mondtam volna... Itthon pedig már azon agyalok, hogy legközelebb hogy lehetne ott még több halat fogni és okulva ebből az első alkalomból már van is egy újabb ötletem: ha legközelebb megyünk, a Sonu csoki-narancs kajája biztos bekerül repertoárba!

Hoffmann Feri


Hozzászólások
Hozzászólás írása
A honlapon és annak tartalmában szereplő minden márkanév, védjegy, szolgáltatási védjegy, tanúsító védjegy és egyéb termék- és szolgáltatásnév és -logo a saját tulajdonosának tulajdonát képezi, és a vonatkozó védjegy- és szerzői jogi törvények védelme alatt áll. A honlapon található minden tartalom egyéni, eredeti jellege következtében teljes egészében szerzői jogvédelem alá esik. A szerzői jog jogosultja a UK PECA TRADE Kft., ezért kizárólag a UK PECA TRADE Kft. jogosult írásban, minden egyes felhasználás mások számára történő engedélyezésére.

A UK PECA TRADE Kft., vagy a védjegy tulajdonjogával rendelkező harmadik fél által írásban kiállított és aláírt engedély hiányában a jelen honlap tartalmából semmi sem értelmezendő a honlapon található bármely védjegy használatára feljogosító licenc vagy felhasználási jog átadásaként. Szigorúan tilos a védjegyek vagy egyéb anyagok bármely módon történő illetéktelen felhasználása, ellenkező esetben azok jogosulatlan használata polgári jogi, illetve büntetőjogi szankciókat vonhat maga után.

Minden jog fenntartva | ukpeca © 2019     Sütik kezelése
Mozgásba hozta: GrenT Média| Webshop készítés