„Metód óbé” avagy a 2018-as method feeder országos bajnokság belülről

„Metód óbé” avagy a 2018-as method feeder országos bajnokság belülről

    Ebben az írásomban azt szeretném nektek bemutatni, hogy hogyan zajlott a felkészülésünk az idei method OB-ra már egészen tavasztól, miként alakultak a selejtezők, ott miket csináltunk, és hogyan éltem meg a döntőt belülről. Amint a helyezéseinken is látni fogjátok nem találtuk fel a spanyol viaszt és tudom azt is, hogy a legtöbben nem szeretnek beszélni (írni meg pláne nem) a sikertelenebbül vett akadályokról, pedig lehet, hogy pont ezekből a tapasztalatokból tudunk tanulni a legtöbbet illetve ez is hozzátartozik a versenypecához...


Az első tavaszi próbálkozások



    Mikor kihirdették, hogy a székesfehérvári Palotavárosi felső-tó lesz az idei method OB helyszíne, akkor még rendkívül örültünk ennek. Az elmúlt pár évben megfordultunk itt már néhányszor és rendre jól szerepeltünk, a hétköznapi pecákon pedig húztuk a halat, mint a gép, így a tavalyi OB-n megszerzett 5. helyem után nagyon bíztam egy még ettől is jobb eredményben.
Kifejezetten jól működtek itt a Sonu kaják és már azonnal volt is jó néhány etetőanyag ötletünk a korábbi tapasztalatokból. Valahogy ebben az időszakban lettünk
Bag'em magyarországi forgalmazója is, így már ment az agyalás azon is, hogy Bag'emes vonalon mit tudnánk összerakni ide. El is jöttek az első palotavárosi versenyek, ahol rendre jól szerepeltünk csapat szinten, pedig ez még csak a tapogatózás időszaka volt. A versenyzők többségénél ebben az időszakban még a halas jellegű method mixek és etetőanyagok domináltak: a parton szétnézve jobbára zöld és sötét színű etetőanyagokat láthattunk. Mi is ezen a vonalon haladtunk, ekkor még jónak tűnt a Sonu F1 Green és Match Method Mix keveréke, Bag'emes vonalon peidg a Commercial Carp Green és az XPD keveréke ígérkezett egy jó kiindulási alapnak. Ami szerintem elengedhetetlen volt még ezeknél a pecáknál az a micropellet. A 2mm-es Fin Perfect Pellet és a Bag'em 2mm-es Super Natural Carp Pelletje is nagyon jól adta a halat, és az etetőanyaghoz hozzátéve is elég nagy pluszt jelentett. Csalinak a legrikítóbb, kis méretű csalik működtek, a fluo rózsaszín, krilles Ban'dumokat találtuk ekkor még a legjobbnak. Ebben az időszakban még csak a felvetett ötletekből próbáltuk összerakni a képletet, de az eredmények láttán bizakodóak voltunk, úgy gondoltuk, hogy ha tovább finomítgatjuk a dolgokat, akkor semmi gondunk nem lehet. Ekkor még 5-en voltunk a csapatban, így sokkal több mindent ki tudtunk próbálni, több megközelítésből tudtuk megvizsgálni a rendelkezésünkre álló információkat.




Közeledik az 1. selejtező, de már csapat nélkül


    Az első selejtezőhöz közeledve már rengeteg időt és energiát raktunk a felkészülésbe. Sajnos igazából megrekedtünk ott ahol tavasszal elkezdtük, nem sikerült jelentősen előrébb lépnünk... Helyezéseket tekintve általánosságban elmondható, hogy stabilan a szektor első felében voltunk, leginkább 2-5. helyezések között végeztünk, ami a selejtezőkön várhatóan elég is lett volna a továbbjutáshoz, de természetesen egy szimpla továbbjutásnál többet szerettünk volna elérni. Ettől előrébb viszont nem tudtunk jutni és a „tesztelések” sem mentek már mindig zökkenőmentesen. Szerintem nagyrészt ez is okozott egy állandó belső feszültséget a háttérben a tagok között, aztán ez a feszkó végül már napi szintre emelkedett, majd véget is ért a közös munka. Erről nagyon nem is szeretnék többet beszélni, a lényeg röviden az, hogy az 1. selejtező előtt már csak Edével ketten indultunk Ukpecás színekben. A víz hétről hétre változott a felmelegedéseknek és a heti több versenynek köszönhetően, illetve szerintem az újonnan a tóba került halak is más jellegű kajákat kerestek. Az első selejtező előtt már éreztük, hogy nem lesz egyszerű összerakni a dolgot, szinte hetente változtatni kellett a kaján. Az utolsó pecákon már érződött hogy a teljesen halas jellegű, tavasszal működő kaják már közel sem teljesítenek úgy, és önmagában a micropellet sem lesz elég. Így kicsit áttértünk az alacsonyabb halliszttartalmú etetőanyagok felé és már láttuk másoknál is, hogy kezd felértékelődni a magok szerepe. Az utolsó pecákon már a Sonu Tiger Fish etetőanyaga tűnt a legstabilabbnak, ami egy erősen tigrismogyorós, kevesebb hallisztet tartalmazó kaja. Ezen sikerült még javítanunk egy kicsit a Bag'em chilis kenderével illetve 2mm-es Super Natural Pellettel.


Az 1. selejtező


    Én az első selejtezőre neveztem és hogy őszinte legyek nagyon nem éreztem még késznek magam erre a megmérettetésre. Még mindig ment az agyalás, hogy mit és hogyan kéne, de idő meg már nem volt. Azt észrevettem a korábbi versenyeken, hogy vannak helyek, ahol ki lehet állítani a halat a „rövidre”. Rövid távon 3-10 méter közötti távolságot értek. Ezt amúgy totál véletlen vettük észre: egy páros versenyen Edének belógott a felcsalizott felszerelése a stég elé a vízbe, miközben valamit gubancolt, pár perc múlva pedig már bólogatott is a spicc és úgy kellett a bot után nyúlnia. Ezt látva én direktbe próbálgattam ezt és azon a napon 35 perc leforgása alatt 8 pontyot tudtam fogni pár méterről. A másnapi baráti versenyre már szándékosan készültem is erre,: chilis kenderrel és némi csemege kukoricával csináltam is egy etetést a kb. 5 méterre, a halaim nagy részét pedig onnan fogtam a már említett Tiger Fish kajával és L-es méretű Preston Method kosárral. Bár jobban szeretem a gumizott kosarakat, ezen a vízen ez nekem kevésbé működött egész évben. Gumis kosárral sokkal határozatlanabb kapásaim voltak, szerintem emiatt a bevágásaim sem érkeztek mindig jókor és ezáltal több volt a halvesztésem, így teljesen áttértem a sima in-line változatra itt.
    Néhány nap múlva jött is a selejtezőt megelőző kötelező edzésnap. Ekkor már tudtam, hogy az egyik taktikám mindenképp a partközeli peca lesz. A versenyeken ezt nem erőltették eddig túl sokan, így nem akartam az edzésnapon ezt ellőni (hiszen ilyenkor mindenki sasol mindent :) ) ezért egyetlen egyet sem dobtam a rövid távra, annak ellenére sem, hogy láttam ott mozogni a halakat. Igazából csak lementem, hogy pecázzak egyet és a már legjobbnak ítélt etetőanyag mellé elvittem 3 olyan kaját, amivel előtte még nem is horgásztam, elővettem egyetlen botot, a
3,90-es Preston Heavy Monstert és elkezdtem random dobálni valahova 60-70 méter közé. És ha már szóba került ez a bot: én a rövidebb és finomabb pálcák híve vagyok, de vannak szituációk, mikor kell egy "medveölő" is. Nálam ez az a bot, amit még el tudok viselni súlyra és keménységre. A 120 grammos dobósúly és a "heavy" kategória ellenére amúgy meglepően szépen dolgozik a bot fárasztás közben és bár keménynek mondanám ezt a botot, de mégsem durung. Lájtos, nyugis pecát terveztem, de aztán olyan történt, amire nem számítottam: a Bag'em Supreme Margin Mixxel elkezdtem nagyon fogni a halat. Aki nem ismerné, ez egy zöld színű, halliszt tartalmú etetőanyag, de nem mondanám erősen halasnak. Az edzésnapot 19 ponttyal zártam plusz még néhány le is fordult, ami aznap nagyon jónak számított. Így azonnal adott volt, hogy a Tiger Fish mellé megvan a „B” verzió is a kajára.


    Első nap a 14-es helyre sikerült húznom. Az edzésnapon két hellyel arrébb, a 16-oson ültem, így még örültem is neki. Akkor még úgy hittem, hogy ugyanaz a benti táv itt is működni fog, ami aztán nem így lett... Mikor eljött az etetési idő, egyetlen helyre etettem: a rövid távra, 5-10 méter közé, kender és csemege kukorica került a Preston Bait Up kosárba, amit egy kis Tiger Fish etetőanyaggal zártam le. A verseny első fél órájában ezt a távot hagytam pihenni, mert az etetés alatt nagyon szétcsapkodtam a helyet. Beljebb a tervem a szokásos volt: ahol halat találok oda kiklipszelem és, ott fogok horgászni. 10 métertől 75-ig végighorgásztam kb. mindent, de sehol nem jutottam kapásig, közben természetesen néha ránéztem a kinti etetésemre. Az etetésen végre megjelentek a kárászok és a keszegek, majd sikerült pár pontyot is leszednem innen. Aztán egyszer csak ez is besült és megjelentek a törpék. Ennél a pontnál etettem rá ismét, de csak nem akart visszaállni a hal... eltelt több, mint egy óra anélkül, hogy tudtam volna értékelhető halat fogni, kb. 8 kilónál állhattam, a 14 fős szektor utolsó 3 helyén lehettem. Tulajdonképpen már elkönyveltem magamban, hogy ez elúszott idén kimarad a döntő, mert az etetésemen is már csak törpe volt. Aztán a törpézés közepette egyszer csak eltekerte végre egy ponty a semmiből. 40 perc volt még hátra a versenyből és innentől már minden dobásra pontyot fogtam. A végén 20 kilóval mérlegeltek le és a totál vesztett helyzetből sikerült mentenem egy 5-ösre.

    A selejtező 2. napján már jött velem Ede is hátterezni, ami óriási segítség volt. Fiar Dani is letelepedett nálunk, a srácok voltak a pályán a szemeim és a füleim, amit ezúton is köszönök még egyszer, nekem tulajdonképpen így már csak horgásznom kellett, a fiúk pedig hoztak egy csomó hasznos infot, hogy hol mi történik éppen. 54-es helyet húztam, előtte még a környéken sem ültem soha, de annyit tudtam, hogy abban az időszakban ezen a részen érdemes volt a kárászra és a kisebb pontyokra építeni. Ismét csináltam egy masszívabb etetést a rövid távra, 30-ra egy micropelletes etetést a kárászoknak, a benti távom pedig 54 méter volt. A forduló eleje jól indult, szépen elkezdtem húzni a kis pontyokat (kiló körüliek és még kisebbek) és a kárászokat a benti távról aztán kezdett belassulni, 3-4 dobásonként tudtam már csak halat fogni, másoknál meg viszonylag elindult a halfogás. Ránéztem közben néha a másik két etetésre is, de kapásig nem jutottam onnan. Jobb ötletem nem volt, mint hogy a bentit erőltetem, innen legalább tudtam néha leszedni halat. Másfél óra volt még a versenyből, mikor mondta Ede, hogy valamit találjak ki, mert kevés lesz, ahol most állunk, de lövésünk sem volt, hogy mit lehetne csinálni... Próbáltam etetni máshova is de az sem működött. Ekkor döntöttem úgy, hogy kitartok az 54 méterem mellett, aztán fogok amennyit csak tudok... és csodával határos módon, egyszer csak elleptek a kárászok. A maradék másfél órában csak dobtam-húztam és sikerült kirántanom kb. 50 db-ot belőlük. Hogy mitől állt oda ilyen mennyiségben a kárász, azt a mai napig nem tudom megmagyarázni... Közben mellettem szedegették ki a szebb pontyokat és amurokat, a végére elég sokan zártunk 20 kiló környékén, a fogott súlyom egy szektor 6-ra lett elegendő, így összesen 11 pontom lett a két forduló alatt. Az előzetes számolgatások alapján azt sejtettük, hogy 10-11 pont lesz a maximális pontszám, amivel még oda lehet kerülni a top 20-ba (hiszen 60-an indultunk és az első 20 versenyző jutott tovább). Az eredményhirdetésnél kiderült, hogy én végeztem a 20. helyen, így pont becsusszantam még a döntőre.

    Etetőanyagnak használtam a Sonu Tiger Fisht is, de a Bag'em Margin Mixe jobban teljesített ezen a hétvégén. A micropellet és a chilis kender kihagyhatatlan adalék volt, ez adott még némi pluszt a kajához, illetve a Sweetcorn Lavat és a Krilles Lavat is jónak éreztem. Csalijaim süllyedő bandumok voltak: krill, csoki-narancs, fehér csoki.
A horog kérdés okozott még sokaknak problémát, én
Korum Xpert Powerrel toltam 10 és 12-es méretben, ezzel minimális volt a halvesztésem.



A 2. selejtező, Ede selejtezője

    Ez előtt még pár versenyre lementünk és a víz megint csak változott... Amikkel én vágtam neki pár héttel korábban a selejtezőnek az totál nem működött már. Ezt értsétek úgy, hogy eltelt pár hét és a Margin Mixxel jóformán halat nem tudtunk érinteni. A micropellet szintén nem kellett a halaknak... Lényegében ismét kezdhettük el felépítgetni az egészet... Azt már láttuk, hogy a halliszt tartalmú kaják teljesen felejtősek lesznek... Nem tudom miért, de eljutottunk oda, hogy a pecáink során a halliszt már taszította a halat. Ekkor már látni lehetett, hogy többeknél előkerült a bordás kosár is és a világos natúrabb kaják, illesztve az erjesztett etetőanyagok és a magos etetés még nagyobb teret kapott. Azt már akkor tudtuk, hogy ez a típusú peca nem fekszik nekünk, de próbáltunk megoldást keresni. Elkezdtük próbálgatni a hallisztmentes kajáinkat, de nagyon kevés ilyen van a Sonu és a Bag'em kínálatában. Beültünk egy versenyre és ott a scopex ízesítésű
Dutch Master Yellow etetőanyag és a Bag'em Scopexes spray-je szépen muzsikált: Ede csinált vele egy szektor 2-t, és én is ezzel fogtam a halaim nagy részét aznap. Az edzésnapon is szépen adta a halat Edének ez a kaja, így a fordulókra is ezzel készült. Ott pedig sajnos közel se sikerült jó helyeket húznia és elúszott a döntőbe jutás.





A döntő


    A döntőre végképp megváltozott a víz...Az utolsó versenyeken már rendre a fehér, hallisztmentes, natúrabb jellegű etetőanyagok domináltak illetve sok helyről áradt a már-már elviselhetetlen erjesztett szag. E mellé még párosult, hogy rengetegen gyerekfej nagyságú gombócokat hajigáltak be bordás kosárral illetve liter számra mentek be a vízbe a különböző magok. Aki ismer engem, minket, az tudja, hogy a mi pecánk nagyon nem erről szól... én jobb szeretem megoldani a napot egy normál method kosárral és fél kiló jó minőségű etetőanyaggal. Bordás kosár szerintem már évek óta nem is akadt a kezem ügyébe. És most lehet azt mondani, hogy egyoldalú pecás vagyok, vagy hogy elfogadtam a szabályokat, mikor elutaltam a nevezési díjat, de nekem ez NEM method... Ami itt sokszor folyt már a döntő előtt is az sok esetben egy bordáskosaras csapkodós, szétetetős, savanyú szagú metóóód peca volt, ahol ráadásul még sok esetben az amurok domináltak... A pecások nagy része TTX-et nyomott sok maggal, meg ment az erjesztett kaja.
    Én ezzel nem igazán tudtam azonosulni, mindenképp a boltból szerettem volna megoldani a döntőt is, de az már tisztán látszódott hogy nem tudok olyan erősen kukorica alapú, natúrabb kaját összerakni, hogy az oda elég jó legyen. Ráadásul a magoknak nagyon nagy szerep jutott már ebben a melegben a halak megállításánál, helyben tartásánál. Szóval egyre jobban közeledett a döntő és én még mindig nem találtam meg a legideálisabb kaját sem, ezért elég nagy dilemmába keveredtem a döntő előtt 3-4 nappal és még az is megfordult a fejemben, hogy lemondom. Ezt főként azért vetettem el, mert nem akartam pár nappal az edzésnap előtt galibát okozni, hogy leakasszanak a helyemre valakit és nem is akartam feltett kézzel feladni. Az edzésnapra már vittem magammal egy adag erjesztett magot, de még mindig a kaját próbáltam megtalálni 4-5 féléből. Faterom „meglepett” egy zacskó TTX-el az edzésnap előtt mondván, hogy tudod, hogy a többség ezzel horgászik, és most már legyen elég a szenvedésből, próbálj rá te is... Ez valamit javított azért a helyzeten, ezt használtam az etetéshez a magokkal, a method kosárba pedig az enyhén karamellás beütésű
Dutch Master Golddal kevertem felesben.

    Első nap a 22-es helyre húztam. A szektorozás úgy nézett ki, hogy 5-5 fő alkotott egy szektort egymással szemben szektorozva. Sajnos azt már előre sejteni lehetett, hogy a túloldalon jobb fogások fognak születni, de ettől függetlenül próbáltam kihozni a helyből a maximumot. 18 és 50 méterre csináltam az alapozó etetést. A 45-50 méteres táv már többször működött ezen a helyen, nyertek innen szektort is, de mint már említettem hétről-hétre változott ez a víz, most innen kapásig nem jutottam. A 18 méteres táv viszonylag jól működött, tudtam róla szedegetni a kárászokat, és még egy-egy ponty is beesett. Mikor belassultak a kapások próbálkoztam a ráetetéssel, de átütő sikert nem hozott. Néha viszont láttam a vízen, hogy mintha egy picivel az etetésem mögött ott lenne a hal, így bementem 3 méterrel mögé, 20 másodperc múlva pedig már egy 6 kilós amurt fárasztgathattam. A rövid távot a 3 méteres 2 részes Korum botommal horgásztam meg, külön öröm volt egy ilyen halat fogni ezzel a finom kis bottal, és minél többször akad a kezem ügyébe, annál inkább kezdem megszeretni ezt a könnyű kis "műszert". A későbbiekben még egy pontyot és néhány kárászt sikerült innen fognom, 14610 grammal zártam, ami a szektor 5. helyére volt elegendő. A nap favorit csalija a 6mm-es csoki-narancs bandum volt. Horognak Guru QM1-et használtam 12 és 14-es méretben mert az eddig jól szereplő Korumot vastagnak és nehéznek éreztem ezen a napon és kevés kapásom volt rá. Jelentős halvesztésem nem volt a QM1-el sem. Az összes halamat Preston method kosárral fogtam.



Második nap:
    A sorsolási rács alapján azt már előre tudtam, hogy a B szektorban fogok „játszani”. Előzetesen a B6 és B7 helyeket szerettem volna leginkább elkerülni, én sorsolhattam elsőnek, B6... Itt már tudtam előre, hogy valószínűleg szektor 5-6-ról indulok, de próbáltam minél jobban megoldani a helyet. A fő csapásirány a 30 méter volt (már csak azért is, mert mellettem ettől rövidebb és hosszabb távot etettek meg erjesztett kajával és nem szerettem volna ugyanazt a távot horgászni), B terv pedig a 45 méter (edzésnapon a a B9-en ültem, ott a 45 méteres táv adogatta a halaimat) C-nek pedig mindig ott a jó kis heavy botos beb.szkodás :)
A 45 méter nem működött és a lyukas periódusokban a benti random peca sem húzott ki a csávából. Nagy konklúzió nem volt, 30-ról szedegettem a laposkeszeget meg a kárászt, egy-egy kilós forma ponty is beesett nagy ritkán illetve egy 3 kilós torpedó. 14230 grammal zártam a napot, ami egy 7-esre volt elég. Az előző napi bandum nem igazán adta a halat, itt már többet kellett játszanom a csalival,
fehér csokis wafterssel, krill wafterssel és a kajából kiszedegetett erjesztett kukoricával fogtam a halaimat. Ezen a napon is minden halamat Preston method kosárral tudtam becsapni.



Harmadik nap:

    D szektor, az erdő felőli oldal jóval gyengébb, mint a túloldal, így 4-essel kezdődő (negyven X) helyre kéne húzni. Én maradtam utoljára, így végre nem tudtam elrontani a húzást, az egyik favoritnak számító, 48-as hely maradt bent nekem. Ezt már csak meg kellett volna tudnom oldani... Kipakolásnál többen is egybehangzóan mondták, hogy 55 méter a nyerő itt és a bordás kosaras nagy gombócos peca. Alapjáraton én nem ezt csináltam volna, de annyira egybehangzó volt, amiket hallottam, hogy meggyőztem magam és beleálltam ebbe. A verseny felét rászántam és ott ültem 2 és fél órán keresztül 3 darab kárásszal szerintem a szektor utolsó helyén, a favorit helyen... ekkor jött el az a pont, hogy levágtam a bordás kosarat a főzsinórról és olyan messzire hajítottam, amennyire csak tudtam, hogy ne is lássam többé. Elkezdtem azt pecázni, amit magamtól csináltam volna már reggel: 15 méteres táv methoddal és 390-es heavy monsterrel 70-75 méter környéke 60 grammos L-es Preston kosárral. A rövidről fogtam egy 5 és feles pontyot, de annak ezzel vége is lett... Aztán jött a benti rém egyszerű peca: becsűrtem a semmi közepére, a bot egy perc múlva perecben, bevágás, gyors beklipszelés arra a pontra, hal ki. A verseny végéig majdnem minden dobásra pontyom volt és mindezt bármiféle etetés meg magozás nélkül... Egyszerűen jó volt a hely és ott álltak a halak. 21670 grammal zártam, amivel a szektor 4. helyére jöttem fel. Az összes halat a fehér csokis wafterssel fogtam aznap, a Krill Lava pedig különösen tetszett a pontyoknak. Erről a helyről a szektor 1-ért kellett volna harcolnom és alsó hangon egy 2-esre ki kellett volna hoznom... Hogy ki a hibás? Kizárólag én... Leültem meghallgattam az infokat és elkezdtem teljesen más emberek pecáját tolni a sajátom helyett, ráadásul még erőltettem is sokáig és rá akartam erőszakolni a halakra. Ahogy lekerült a bordás és beljebb mentem, azonnal elkezdtem aprítani a halakat, néhány nagyobb még el is ment. Viszont most jó időre megtanultam, hogy a saját elképzeléseimet kell végig vinnem és azt kell horgásznom amiben tudom, hogy jó vagyok.


    16 ponttal zártam a döntőt, amivel összesítésben a 27. helyen végeztem. A kezdésnél a top 45-öt éreztem reálisnak és a 30-at lőttem be magamnak, mint elérhető célt. Nem lehetek csalódott, hiszen ez meglett, de... higgyétek el nekem, nem jó ilyen lelkiállapotban, leülni egy ilyen volumenű versenyre, amikor ennyire nem áll készen az ember és nincs pontos, kidolgozott taktikája, annak ellenére sem, hogy az idei év szinte erre ment rá. Azt kell, hogy mondjam, hogy valójában csak odaültem, pecáztam és sodródtam az eseményekkel, és szerintem az utolsó napi frusztrált teljesítményem nagyrészt ennek is köszönhető... Tudom, hogy sokan nem csinálnak ebből nagy gondot, de az is „megviselt”, hogy hozzá kellett nyúlnom a TTX-hez. Ez volt az első alkalom, hogy nem sikerült a 100%-ig a „sajátból” megoldani, és az nálunk nem is volt kérdés, hogy ezt megosztjuk veletek és nem kezdünk el összevissza hadoválni, de emiatt is végig volt bennem egy rossz érzés, amit nem szeretnék többet átélni.




    

    Gratulálok még egyszer mindenkinek, aki végig csinálta ezt a kőkemény 4 napot, a dobogósok előtt le a kalappal. Azt senki nem kérdőjelezheti meg, hogy ők rakták össze legjobban a pecát a döntőre és ők alkalmazkodtak leginkább a vízhez.

Hogy kinek mit jelent a „method” szó, azt pedig szerintem mindenkinek magának kell eldöntenie, de én továbbra sem tudok azonosulni a 12 liter berakott kajákkal, a rengeteg maggal és a bordás kosárral bevitt gyerekfej nagyságú gombócok csattogtatásával ezen a téren. Szerintem innen már csak egy hajszálra van a spomb és az etetőhajó használata... Az pedig szerintem megint csak vet fel kérdéseket, hogy az amúgy sem kifogástalannak tűnő vízminőségnek mennyire tett jót, hogy 4 napon keresztül „hányta be” mindenki ezeket a mennyiségeket nem kevés erjesztett anyaggal...



Írta: Hoffmann Feri
Fotók: Hoffmann Feri, mohosz.hu, oncarp.com

Hozzászólások
Hozzászólás írása
A honlapon és annak tartalmában szereplő minden márkanév, védjegy, szolgáltatási védjegy, tanúsító védjegy és egyéb termék- és szolgáltatásnév és -logo a saját tulajdonosának tulajdonát képezi, és a vonatkozó védjegy- és szerzői jogi törvények védelme alatt áll. A honlapon található minden tartalom egyéni, eredeti jellege következtében teljes egészében szerzői jogvédelem alá esik. A szerzői jog jogosultja a UK PECA TRADE Kft., ezért kizárólag a UK PECA TRADE Kft. jogosult írásban, minden egyes felhasználás mások számára történő engedélyezésére.

A UK PECA TRADE Kft., vagy a védjegy tulajdonjogával rendelkező harmadik fél által írásban kiállított és aláírt engedély hiányában a jelen honlap tartalmából semmi sem értelmezendő a honlapon található bármely védjegy használatára feljogosító licenc vagy felhasználási jog átadásaként. Szigorúan tilos a védjegyek vagy egyéb anyagok bármely módon történő illetéktelen felhasználása, ellenkező esetben azok jogosulatlan használata polgári jogi, illetve büntetőjogi szankciókat vonhat maga után.

Minden jog fenntartva | ukpeca © 2018     Sütik kezelése
Mozgásba hozta: GrenT Média| Webshop készítés