Préri élőanyag nélkül, azaz a Methodozás mesterei II. rész - Az első verseny

Mit is ér bármilyen eredmény, ha az nem megfelelő körülmények között születik?

Megmondom, semmit!

Pont ezt gondoltuk mi is arról a 4 teszt napról, mindaddig, amíg ki nem próbáltuk élesben.

Nem volt kétség, hogy a 4 teszthorgászat alatt legjobbnak bizonyult etetőanyagot versenykörülmények között is ki kellett próbálnunk ahhoz, hogy tudjuk valóban működik-e.

És erre nem is jött jobbkor a halat.hu által szervezett Methodozás mesterei sorozat 3. fordulója. A versenysorozat 4 felvonásos volt, és a versenyek eredményein felül egy összetett eredmény is játszott azok között, akik legalább 3 versenyen elindultak. Mi ebbe már nem fértünk bele, de a lényeg nem is ez volt, hanem hogy kipróbáljuk mit is tud ez a Macth Method Mix jó versenyzők között.

A csapatból csak én neveztem, ugyanis a többiek a horgaszhelyfoglalas.hu oldal által szervezett páros versenyre mentek a Joker horgásztóra. A verseny reggelén kényelmesen érkeztem a helyszínre, a kora hajnali kelés ellenére kipihenten, ugyanis a stratégia már kész volt. Aki azt mondja nem a versenyen jár az esze egész éjjel, az szerintem nem mond igazat. Mindegy mennyi versenyen van túl az ember, a felfokozott idegállapot akkor is jelen van. Hiszen miért is mennénk, ha nem nyerni? Ez pedig belerakja az emberbe a nyomást! De most ennél kényelmesebben indultam neki a 3. fordulónak, hiszen a versenyt egy tesztnek fogtam fel.

A sorsolás gördülékeny volt, a "D szektorba sorsoltam. 38-as hely. 44 induló volt aznap, és a mi szektorunk a halőrházzal szembeni oldalon volt, a számozás a sarokból indult, így mi a tó közepe felé ülhettünk le.

A kipakolást az etetőanyag bekeverése előzte meg. Ez is egyszerű volt, Sonu Match Method Mix 1Kg, hozzá 6dl víz. Keverés után állni hagytam és elkezdtem összerakni a ládát, a botokat, tálca, csalik, miegymás.

Mikor kész voltam mindennel, áttörtem az etetőanyagot egy közepes és egy apró lyukú rostán. Szeretem áttörni az apró rostán is, mert rendkívül kezelhető állaga lesz a kajának így.

Ezután pedig vártam a limitellenőrzést, ugyanis a hivatalos versenyekről megszokott dolog itt is jelen volt. Igaz nem olyan formában, de jó kezdeményezés, hogy kezd kialakulni némi szabályrendszer amatőr versenyeken is. A limit ellenőrzése, ahogy új dolgoknál lenni szokott, kissé lassú volt, de nem idegesített, mert nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy konkrét keretek közé voltunk szorítva.

5-7 perc csúszás után el is indult a horgászat. A stratégia adott volt, egy Ooozing golyó és mehet is be a kosár. Én szilikonkarikát kötök mindig, tudom, hogy a tüske jó dolog, de én a karikát szeretem. Könnyű, jó a kemény és a puha pelletekhez is, és még a golyókhoz is használható egy apró trükkel. Kell hozzá egy vékonyfűzőtű, melyet átszúrunk a golyón, majd beleakasztjuk a szilikon karikát és belehúzzuk a mini bojli belsejébe.

Tehát be a horog, ki a ..., de itt megállt a történet, ugyanis nem történt semmi. Tudjuk, hogy versenyen minden más, de amikor eltelik fél óra, és nem történik semmi, az ember elkezd aggódni. Egyetlen megnyugtató dolog volt, hogy máshol sem nagyon "húzták" a halat. A kínos csend egészen addig tartott, hogy átmentem az egész csaliarzenálon, ment fel lebegő-, süllyedő-, mini Band'um, mindenféle Oozing, de semmi. Hát igen, ezek azok a napok, amikor ki kell találni valamit. Mivel élő anyagot nem lehetett használni horogcsaliként sem, így nem volt mit tenni, el kellett kezdeni elölről. De ekkor eszembe jutott, hogy egy dolgot még nem próbáltam ki. A kemény pelletet. Erre a célra nálam mindig van 8mm-es Fin Perfect Feed pellet. Így a következő dobás ezzel a horgon repült be. És ekkor megtört a jég. A teszteken is fogtunk vele halat, nem is kicsiket, így tudtam, hogy ami eltekerte nem rossz hal. Úgy is volt, egy 4-es forma halat sikerült szákolni.

A teszteken kiderült, hogy egy csali néha csak egy halat adott, de én mindig rápróbálok azonnal ugyanarra a csalira. Újabb dobás után ismét botgörbítő kapás következett. És ez így ment egymás után 6db halig. A dolog érdekessége az volt, hogy mind ugyanarra, 8mm-es Fin pelletre. Gyors fejszámolás után úgy éreztem, hogy kb. 24-25 kiló halam lehet, amit egész jónak ítéltem meg, de ekkor azt hallottam, hogy a szektorom végén nagyon fogják a halat. Lemérlegeltek, 29Kg. Nem is rossz, de a széle nagyon fogja a halat!

Ezután jött viszont a mindenki által imádott rész, a mérlegelés utáni csend, amit csak a fejemben kavargó "a széle nagyon fogja" infó tett kínosabbá. A kapástalanság ismét próbálkozással telt. - Rá kell jönnöm, mit vesz fel! - gondoltam magamban, miközben ütemesen cserélgettem a csalikat. És ekkor megcsörrent a telefonom. Csabi, a csapattársam volt az. - Mi újság? - kérdezte. - 29 kilóval mérlegeltem, de a szektoromban nagyon fogják! - mondtam neki. Ezután nevetést halottam, amit nem tudtam mire vélni. - Feri most kapott híreket! - jött az infó a telefonból, - Azt mondta, hogy a szektor 3. 22kiló!

Itt egy kicsit kiengedtem a bepörgött agyamat és gyors fejszámolás után rájöttem, hogy ha a szektor 3. 22kiló, akkor valószínű 29Kg-al én vagyok az első a szektorban. Így már mindjárt más a helyzet. Ebben a pillanatban ismét bebizonyosodott, hogy a csapatmunka az csapatmunka. Nem azért ülnek a nagy világversenyeken is a horgászok háta mögött, mert ez olyan jó buli, hanem vannak dolgok, amire az ember nem tud figyelni. A szomszéd hala "sokkal sűrűbben" csobog, "sokkal nagyobbnak" tűnik és még sorolhatnám azokat a dolgokat, ami félrevezetik az embert. És ez sok esetben nem ösztönzőleg hat, hanem pont ellenkezőleg. Ebben elvesztheti az ember az ütemet, amit eltervezett, a 7 perc nem lesz hét perc, mert 1 perc kapástalanság is óráknak tűnik, és az ember óhatatlanul is belehajszolja magát egy saját maga által ásott gödörbe.

Szóval egy szónak is száz a vége, a háttérmunka az sok esetben elengedhetetlen!

Ezen infók fényében már nem is volt akkora a baj. Emlékezzünk csak vissza a teszthorgászatokra! harminc egynéhány hal, aminek versenyen kb. 30%-a fog jönni? Mennyi is ez? 10 hal. Hol állok? 6 halnál 3 óra alatt, és még van két óra, ami azt jelenti, hogy ezzel az ütemmel számolva még kell fogjak 4 halat, ami pont 10 hal. A terv működik, minden rendben.

Így már sokkal nyugodtabban tudtam elviselni a teszteken is jelentkező lyukas időszakokat, amire jó lenne megoldást találni, de ezt majd később. Mivel minden halamat a kemény pellettel fogtam, az újabb csalipróba után ismét ezt raktam fel, és vártam, hogy mikor jelentkezik a hal.

Egyetlen fontos és említésre méltó dolog történt még. In-line kosárról erőgumis kosárra váltottam. A teszteken szintén kiderült, hogy a kisebb (16-os) horgokkal hamarabb tudtunk kapást elérni. Így arra gondoltam, hogy az amúgy is nehéz helyzetre megoldás lehet a finomítás. 16-os horog, 17-es előke, persze monofil. Én mindig monofil előkét használok. Sokszor beszédtéma is ez köztünk, de én nem érzem ennek hátrányát, csak előnyét.

Az ütemet innentől nem vesztettem el. 7 perc után új dobás. Kicsivel 13 óra után egyszer vehemens kapás érkezik. Ez megnyugtató volt, hiszen az elmúlt 1 óra két halvesztéssel zárult. Az egyik az én hibám volt, ugyanis ki kellett volna akasztanom a zsinórt az orsó klipszéből, de nem tettem meg, mert úgy ítéltem meg, hogy megfordul a hal. Meg is fordult, de úgy, hogy a feje kiemelkedett a vízből, és a szakáll nélküli horog egyszerűen kipattant a szájából. A másik halam rosszul akadhatott, mert az valahol félúton lemaradt, nyom nélkül. Meg volt az előke, meg volt a horog, a hegye is rendben volt.

Szóval egy óra után végre újabb hal a merítőmben, ami nem is volt kicsi, egy nyolcas forma potyka. Gyorsan vissza dobtam, hiszen tudtam, hogy hullámokban érkezik a hal. Meg kell fogni annyit, amennyit csak lehet, mert nem lehet tudni meddig maradnak ott. Így is lett, rövid időn belül újabb kapás, és újabb hal, de ez fele akkora volt csak. Így két hallal a szákban vágtam neki az utolsó félórának. Ez a fél óra viszont nulla halat adott, így csak remélni tudtam, hogy jól állok még mindig.

A mérleg 12 kiló fölé ment, így összesen kicsit több halat fogtam, mint 42 kiló. És hogy mire volt ez elég, azt még nem tudtam, de csak reméltem, hogy a szektor 1 meglehet. Nem is kellett sokat várnom, nem volt nagyobb súly a szektorban. Ez megnyugtató volt.

Pakolás közben azonban jöttek a hírek a többi szektorból is, és nagyon úgy nézett ki, hogy aznap nem volt sehol több hal! A többiek hívtak, és elújságoltam nekik, hogy megvan a tó 1. Persze azonnal ment is a kérdés, hogy ők hogy állnak. De a hír örömteli volt, ők is jól állnak, ha minden igaz, akkor nekik is megvan az abszolút első hely.

A díjkiosztó után kocsiba pattantam és már robogtam is a srácokhoz, hogy megnézzem mit csinálnak, hogy állnak, miközben próbáltam végiggondolni mi is a konklúzió a nap végén. A legfontosabb, ami eszembe jutott, hogy a csapat nélkül nem ment volna. Egyedül nem lehet letesztelni semmit, a 4 tesztnap alatt olyan információkhoz jutottunk, amit nem tudtunk volna megszerezni máshogy.

A másik tanulság, hogy ez a 30% valóban ökölszabály. A teszteken 30 halak voltak, tehát 10 halra számolhattam. Ez ült, hiszen összesen 10 kapásig jutottam, amiből 8 halat sikerült megfognom. A teszten az is látszott, hogy periodikusan jönnek a halak, ami szintén igaz volt, hiszen három etap volt az öt óra alatt 6-2-2 hallal.

És a legfontosabb talán az, hogy mindig bízzunk magunkban. Kész stratégiával mentem a versenyre, tudtuk, hogy kevés lesz a hal, de a súlyukkal már a teszten sem volt gond, mégis elbizonytalanított a helyzet! Pedig minden úgy történt ahogy elterveztük.

Viszont a kupával a kezemben már sokkal derűsebben vártam a következő fordulót, hiszen ahhoz, hogy azt tudjuk mondani, hogy valami működik, ki kell próbálnunk még egyszer!

Közben megérkeztem a Joker horgásztóra, ahol a srácok mosolyogva közölték, hogy első helyen állnak, és olyan ütemben fogják a halat, hogy már nem fogja őket megelőzni senki! Így is lett, így aznap két abszolút első hellyel gazdagodott a ukpeca.hu csapata!

A következő verseny tapasztalatait napokon belül megosztjuk veletek!

Ede

ukpeca.hu

Hozzászólás írása

Név

E-mai cím (Nem tesszük közzé)

Hozzászólásod

Válaszoljon az alábbi kérdésre:

Elküld