Március utolsó hétvégéjén részt vettem a Haldorádó Method Feeder kupa tavaszi fordulóján , aminél a két forduló után sikerült az élen végeznem. Hogy ezt hogyan is sikerült elérnem? Ebbe szeretnék most egy kis betekintés nyújtani mindenkinek.
Számomra az érdekesség már rögvest a versenykiírással kezdődött, mivel a kiskunhalasi Tóth-tavon megrendezendő versenyre versenyszabályzat gyanánt az Országos Method Feeder versenyszabályzat volt meghirdetve. Mivel előtte még sose horgásztam az adott vízen, így ez is megoldandó feladatként várt rám a szabályrendszerhez igazodás mellett. Az előzetes elgondolásom alapján több féle és fajta etetőanyaggal készültem az ismeretlen vízterületre nem úgy, mintha már egy megszokott, bejáratott horgászhelyre indultam volna. Ez alapján a fejemben az alábbi elgondolás született meg az etetőanyagokat illetően:
- Sonubaits Match Method Mix Dark
- Sonubaits Krill
- Sonubaits Bream Feeder
- Sonubaits Fin Perfect Pellet
3 eltérő ízvilágú etetőanyag és mellé a vízzel feláztatott pellet, amelyeket a verseny előtt már otthon előkészítettem, mert nem akartam reggel a parton bajlódni a 3 különböző csalogatóanyaggal. Csaliknak különböző Oozingokat, Band’umokat valamint puha pelletet készítettem be a limites vödörbe.
A versenyt nagy várakozás övezte számomra, mivel egy remek 21 fős mezőnyben tudtam megmérettetni magam, ahol olyan nevek is szerepeltek, mint Papp József vagy Döme Gábor, akik méltán ismertek és elismertek a hazai horgászok körében.
A versenyen két szektor került kijelölésre, a félsziget jobb és bal partján. Első nap a 8-as helyet sikerült kihúznom, ami a 10 fős szektorban a tó középső részéhez esett közelebb.
A Tóth-tavon köztudott, hogy szemben, a túlpart közelében kell keresni a halat. Ez alapján 2 botomon is pontosan kimértem a távolságot, ami 56 méter volt. Úgy gondoltam, itt nem célravezető alapozó etetést alkalmazni, mert alapból ott járnak a halak és nem tartottam valószínűnek, hogy egy nagyobb kaja mennyiséggel ott tudom őket tartani. Inkább a megfelelő etetőanyagot és csalit kell minél gyorsabban ’’belőni’’ az eredmény érdekében. A stratégiám az volt, hogy minden dobásnál másik etetőanyagot töltök az L-es méretű kosárba, és ha valamelyikkel aránylag gyorsan halat tudok fogni, akkor ugyanazt dobom be ismételten is. Körülbelül a 3. dobásnál értem a krilles etetőanyaghoz, amit gyorsan el is húzott egy szebb 3-4 kg körüli pontyocska. A következő dobásra is hamar akadt jelentkező. Ekkor már reménykedtem benne, hogy működni fog ez a továbbiakban is az ananászos oozing csalival kiegészítve.
A verseny második órájában sikerült akasztanom egy 9,5 kg-os pontyot, valamint szépen jöttek a halak egészen a verseny harmadik órájáig. Mire elérkeztünk a mérlegeléshez, addigra a szektoromban egész tetemes előnyt sikerült kiépítenem. Az utolsó két órában lassult nálam a kapások száma, a jobb oldali szomszédom pedig folyamatos fogásokkal szépen kezdte az addig megszerzett előnyömet csökkenteni, ami nem kis izgalomra adott okot a számomra. Szerencsére az előnyöm kitartott a dudaszóig, és 37 kg-os összfogással megnyertem a szektoromat a szomszédom előtt 4 kg-al.
A második napon a 21-es rajthelyet sikerült kihúzni, ami a tó jobb szélén a halőrháznál lévő sarok volt. A 21 fős mezőny alapján ez nem volt más, mint a szélső hely. Ezen a részen sokat fogtak az első napon, innen került ki a szektor első valamint második helyezettje is. Tudtam ez nem jelent semmit, mert az időjárás a szombati pólós tavaszi időről igencsak viharosra romlott, így már a körülmények nagyban változtak az előző naphoz képest. A számításom sajnos be is igazolódott, nem nagyon fogtunk a tó elejében, a szektor közepén viszont szebbnél szebb fogások születtek. Eltelt másfél óra, ott ültem hal nélkül, az elsőkhöz képest 10-15 kg hátránnyal. A bizalmam megmaradt az előző napon már működő krilles etetőanyagban, így főként azt erőltettem. Körbedobáltam a szektorom határait a túlpart közelében. Végül a keresgélés meghozta gyümölcsét és sikerült halat találnom, amit gyors újradobás után követtek is a társai. Sikerült fognom 4 pontyot szűk félóra alatt, 12 kg összsúlyban. Néztem a mérlegelésnél, hogy a harmadik óra elején 10 kg a hátrányom az elsőhöz képest (4. helyen álltam a szektorban ekkor). Elhatároztam, nincs mit tenni kell még néhány ilyen gyors egymás utáni széria az előny ledolgozásához. Ekkor már pontosan azt a helyet próbáltam megdobni a viharos szélben, ahol addig halakat sikerült fognom. Ez nehéz feladat volt a hatalmas oldalszélben, de sikerült fognom 7 db pontyot még az utolsó óráig. Úgy éreztem, amit tudtam megtettem, és talán közelebb kerültem a jobb helyezéshez. Az már látszott, hogy komoly keresztbeverések lesznek a versenyen, így egy ilyen gyenge kezdés után egy szektor harmadik helyezéssel is bőven kiegyeztem volna…
Jött a végső mérlegelés és egy szoros befutóval sikerült 2. helyre mérlegelni, aminek nagyon örültem. Az örömömet egy gyors fejszámolás szakított félbe, mivel kiderült, hogy a tegnapi 1-es, és mai 2-es eredménnyel egyedüli 3 pontosként sikerült megnyernem a versenyt. Így az örömet egy még nagyobb öröm váltotta fel.
Hogy miben láttam a siker titkát ezen a számomra ismeretlen vízfelületen?
Az mellet, hogy a krilles etetőanyag jól működött, nagyon nem volt mindegy hol horgásztam szektorhatáron belül a túlparton. Volt előttem egy 10 méter széles partszakasz, és igen itt is meg kellett keresni a halat a partvonaltól számított 0,5-3 méteres sávban. A keresgélésem meghozta a gyümölcsét, ami mindig eszembe jut majd mikor a megnyert kupára tekintek.
Szabó Csaba
Részletes versenykiírást és eredményeket az alábbi linken találtok:
