Manapság sok beszámolóban láthatjátok, hallhatjátok, hogy a nem kevés magyarországi teszthorgász hogy szedi ki sorban a halakat, majd előkerül a már-már szokásos szlogen: a jövő évi tesztkaja ismét nagyon jó volt... Ezek azok a misztikus etetőanyagok, amik biztos odarántják a halat, a gond csak az, hogy ezeket az érdeklődők egy éven keresztül csodálhatják a monitor előtt, de csak jóval később vehetik kézbe vagy akár még az sem kizárt, hogy nem is abban a formában kerül majd a polcokra. Nyilván azért nem, mert mire zacskóba kerül, addigra még jobb lesz... csak győzze kivárni a kedves vásárló, de ha már beindult a nagyüzemi gyártás, akkor már lehet is tesztelni a következőt és hypeolni az új „gyereket” anélkül, hogy legalább egy „keresztnevet” kapna az a szerencsétlen kaja... Igazából szerintem mi sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen csak ugyanúgy levesszük a polcról a már bezacskózva beérkező angol motyókat és ugyanazzal a minőséggel horgászunk, mint amit bárki megvásárol a boltban. Nem kell tesztelgetnünk, titkolóznunk vagy azon agyalni, hogy miből hány %-ot tesznek vajon bele, csak feltépjük a zacskót és keverhetjük be. Azzal meg végképp nem kell foglalkoznunk, hogy a kinti cégeknél épp mit tesztelnek, mert nálunk jóval ügyesebb emberek hada szépen csendben csinálja a dolgát bármi -féle „csinnadratta” nélkül, aztán ha összeállt a kép, akkor majd piacra dobják az új terméket aztán mehet vele a peca...
A cikk további részében azt szeretném bemutatni nektek, hogy nálam hogy is néz ki egy „TESZT”. Korábban összeállt már a fejemben néhány etetőanyag kombináció, amit mindenképp ki szerettem volna próbálni. Végre úgy alakult, hogy lett egy teljes napom, így remek alkalom adódott arra, hogy ezek közül „rákóstoljak” jó néhányra. Egy peca után nem szeretném, ha rögtön azt a következtetést vonnátok le, hogy X kaja jobb, mint Y, mert ennyi idő (1 napi peca) biztos, hogy kevés ehhez. Lehet csalódást is kell okoznom most néhányaknak, de ebben az írásban inkább azt próbálnám bemutatni nektek, hogy szerintem miként érdemes egy közelgő versenyre megtalálni az időszaknak legmegfelelőbb etetőanyagot, nem pedig egy minden halat a horgunk köré csábító csodaturmixról lesz szó. Olyan keverékek is fognak itt szerepelni, amik már sok vízen bizonyítottak, akár versenyeken is, de ezen a pecán mégis befuccsoltak. Ettől ezek még ugyanolyan jó kaják maradnak, csak nem ide, vagy nem ide és nem ebben az időszakra.
A Prérin rendezett idei Methodozás mesterei 1. fordulója nem sikerült túl fényesen nekem, egy szektor 4-el kellett beérnem, amivel nem vagyok túl elégedett. Akkor az összes kapásomat a Bag'em XP és Commercial Carp 1:1 arányú keverékével értem el, de úgy éreztem, hogy muszáj találni egy B verziót is ez mellé, mert a Sonu Bloodwormös kajánk idén közel sem muzsikál úgy valamiért, mint a tavalyi évben. Ez egyébként a Prérire szerintem kimondottan jellemző: tök jól működik egy kaja, aztán a következő évben már általában valami új után kell nézni (ezért is szoktam azt tanácsolni, hogy próbálkozzatok és ne ragadjatok le egyetlen fix etetőanyagnál). Pont így volt ez tavaly a Sonu Match Method Mixxel is: két éve nagyon ették a Prérin tavaly pedig nem is emlékszem, hogy tudtam volna vele halat fogni itt...
És akkor nézzük milyen kaja ötleteim voltak erre a pecára:
1. A régi emlékek és a Commercial Carp – XP keverék színe miatt két Match Method Mixes kaja is összeállt a fejemben. Az első az a Preston teszthorgásza, Des Shipp által nagyon kedvelt mix volt: a Chunky Fish – Match Method Mix keveréke 30:70% arányban. Kicsit szégyellem magam emiatt, de kapásig sem jutottunk ezzel a kajával most. Sorry, Des...
2. Match Method – F1 Green: annyi halat kitermeltünk már vele, és annyi helyen bitang jól működik, hogy adott volt, hogy itt is megnézzük. 1 kapást sikerült vele elérni, de az sajnos nem ért partot...
3. Sonu Csoki-narancs: a boltban tapasztaltam, hogy sokan imádjátok ezt a kaját és hallom is sokaktól, hogy jól szokott működni erre-arra. Az igazat megvallva nem éreztem valamiért ezt a kaját a Prérire annak ellenére sem, hogy nagyon jó mind az illata, mind a színe, mind az állaga. Nem tudom megmagyarázni a miértet, de valahogy nem éreztem „préris kajának”, de egy próbát mindenképpen megért. Sajnos a megérzésem jó volt, mert egy dobásnál sem volt rá jelentkező ezen a napon.
4. Bag'em Commercial Carp és XPD 1:1 arányban keverve. Itt az alap ötlet az volt, hogy ha a homok színű XP-vel működik, akkor nézzük meg hogy a „feketével” milyen lehet. Amellett, hogy sötét a színe, még jóval halasabb is a barna társánál. Ez volt az egyik kaja, amiben peca előtt még nagy fantáziát láttam: szerintem a sötétebb kaja általában jobb az óvatosan táplálkozó halaknál, mint a világos. A tervezésnél ellenérvként azt tudtam felhozni, hogy sekély, zavaros vizekben meg sokszor jobbak a világos etetőanyagok... (ugye, hogy nem egyszerű ez? :D ). Ezzel már sikerült néhány halat fogni, de ez még mindig nem az volt, amit kerestem...
5. Persze nem maradhatott ki az idén nagy kedvenccé vált Commercial Carp – XP bekeverése sem, ha más nem ez jó lesz egy kontroll kajának, mert erről már úgy is tudom, hogy mit tud. Ez azért adogatott halakat jobban, mint a többi, de azt közel sem lehet mondani, hogy minden dobásra ette volna, de ebben még továbbra is bőven látok fantáziát és arra abszolút jó volt, hogy legyen egy viszonyítási alap.
6. És akkor elérkeztem az utolsó bekevert kajához. Ez pedig nem más, mint a Bag'em Krill Seeker és Red Reaper keveréke. Ezt már láthattátok a videónkban is, akkor is jól szerepelt, de ennyire átütőnek nem éreztem, mint most. Tudom, hogy a film óta ezt elég eredményesen használjátok néhányan, a múltkori versenyen is ott volt nálam szárazon, és végül nem nyúltam hozzá, ami lehet hiba is volt. Igazából ezen a pecán ennek a kajának köszönhetjük azt, hogy egy elég jót pecáztunk és nem pedig lehajtott fejjel kullogtunk haza. A halaink nagy részét ezzel fogtuk és ez a keverék volt az, ami majdnem minden dobásra kapást adott.
7. Mikor már láttuk, hogy ilyen jól működik az előző kaja, akkor áztattam fel egy kis adag 2mm-es pelletet, amit ezzel a kajával paníroztam be. Ez érdekes módon viszonylag gyorsan adott 3 halat, de utána az etetőanyag önmagában sokkal jobban működött.
8. Feltűnt még, hogy nagyon jól működött a Bloodworm Lava, de ami egy fokkal még ennél is jobbnak nézett ki az a Bag'em krilles dye-a volt. Ez nekem egy már kiürült Bag'emes sprays flakonba van áttöltve, a megtöltött kosarat fújkáltuk le az aromás színezővel. Ez után jött az ötlet, hogy akkor keverek egy kis kaját, amibe öntök a dye-ból bekeveréskor. Mikor kész lett kifejezetten elégedett voltam a „művemmel”, nagyon erős aromájú, durván vörös mix lett a végeredmény. Szerintem egy csöppet sikerült túltolnom, hiszen a halak nem igazán díjazták. Furcsa, a kaja ugyanaz volt, az aroma szintén ugyanaz, de a kevesebb, néha több elv itt is érvényesült...
Tudom, hogy sokan még a mai napig leragadnak annál, hogy mi volt a kaja, és az előző sorokból szerintem tisztán látszik az, hogy ezen a napon ez mennyire fontos is volt, de soha nem győzzük hangsúlyozni, hogy ezek mellett még mennyi millió apró fontos dolog van, amik mellett sokan elsiklanak. Ezért még leírnám a „teszt” (az elmúlt néhány év hatása valószínűleg, hogy utálom ezt a szót és nem is tudom mosolygás nélkül leírni...) menetét és néhány részletet, érdekességet.
A peca úgy nézett ki, hogy édesapámmal ketten indultunk neki a Prérinek. Szerintem ő tökéletes segítség mikor kajákat szeretnék próbálgatni: nem klipszel, nem dobál pontosan, nem horgászik ütemre, csak leül és pecázik pár sör kíséretében, igazi hobbihorgász. Szerintem mi, akik már sok versenyt megjártunk és több tapasztalattal rendelkezünk (nyomás alatt lévő pályákon is) és mondhatni letisztultabb a pecánk, sokszor tudjuk korrigálni egy kaja „hiányosságait” a pontosságunkkal, az ütemmel vagy az apró finomításokkal. Ő viszont csak odaül és horgászik. Egy hétköznapi peca során szerintem sokkal jobb visszajelzés az az etetőanyagról, hogy ilyen pecával mennyire tudja fogni valaki a halat. Emiatt egyébként én is random pecáztam, klipszelés nélkül, hiszen semmi más nem érdekelt csak az, hogy a kajákról kapjak valamilyen visszajelzést.
Az etetőanyagokkal felváltva dobáltunk és természetesen feltűnt, már az első 10 dobás után, hogy a „piros” (Krill Seeker – Red Reaper) lényegében mindig kapást adott. Ekkor elkezdtük azt, hogy még mindig cserélgettük dobásoknál a kaját, de minden másodikra a „piros” ment be és elég rendesen érződött a különbség. Csalival nem kellett túl sokat variálni: délelőtt a mini (6mm-es) csoki-narancs bandumot ették, aztán kora délutántól a fehér csokis bandum, illetve a Bloodworm Oozing működött jól (a már-már szokásosan jó csalik a Prérin).
Ami még érdekesség volt, hogy kipróbáltuk a számomra teljesen új Guru Pellet Waggler horgot: „faternak” egyetlen halvesztése sem volt vele, a végén pár dobás erejéig én is felraktam, a legnagyobb halamat ezzel sikerült fognom. Ez egy jó sztori, már pakolásztam össze mikor megláttam a táskámban a Bag'em Scopexes löncshúsát, ezt pedig muszáj volt kipróbálnom, ha már elvittem. Pár perc elteltével már perecben is volt a bot és egy hosszabb kb. 20 perces fárasztás vette kezdetét. Már a bevágás után éreztem, hogy ez lehet a nap legnagyobb hala és óvatosan is terelgettem, mert tudtam, hogy egy zöld gumis Preston kosár van fent, ami nem éppen ilyen méretű halakra lett kitalálva...
És ha már a zöld guminál tartunk: nagyon sokan panaszkodnak a gumis Preston kosaraknál a zöld gumira, és nem is éppen a legideálisabb ilyen méretű halakhoz ez tény, nem is erre lett ez kitalálva... A zöld gumi a kis pontyokhoz és a kárászokhoz ideális, de láthatjátok egy kis türelemmel igenis kiszedhetőek ezzel is nagy méretű halak, hiszen a napi „morgonc” 8-10 kiló között lehetett.
Szerintem mindketten nagyon jót pecáztunk és kellemesen elfáradtunk a nap végére. A Methodozás mesterei következő fordulóján pedig Edével élesben is kipróbáljuk (vagy teszteljük :) ) ezt a Bag'em mixet és ott már igyekszünk minél pontosabban és összeszedettebben horgászni.
Hoffmann Feri
